Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 2. szám - Gyurácz Ferenc: Magyarság és szocializmus (Veres Péter politikai filozófiájának néhány vonása)
GYURÁCZ FERENC Magyarság és szocializmus VERES PÉTER POLITIKAI FILOZÓFIÁJÁNAK NÉHÁNY VONÁSA DEMOKRÁCIA, DIKTATÚRA A kora ifjúságától a szocializmus eszméjének -elkötelezett parasztpolitikus tudta, hogy a szocialista -társadalmi rend sokféle változatban valósulhat meg. Ezért, a kollektivista társadalmi szerkezet álláspontján -mindig megmaradva, újra meg -újra szembenézett a politikai szerkezet alapkérdésével: a demokratikus vagy a diktatórikus kormányzati forma és politikai struktúra fel-el-e meg inkább a szocializmus és a -nemzet érdekeinek? Veres Péter ezt a kérdést történeti és szociológiai összefüggésben szemlélte, és úgy látta, -hogy -egyszer s mindenkorra érvényes válasz nem adható rá. Első megjelent tanulmányában, a Vámbéry Rusztemhez írott levélben hitet tesz a politikai demokrácia mellett, ugyanakkor szkepszisét sem titkolja el: „Amint már sejtheti uram, én mindezek ellenére kételkedem a demokráciában. Kételkedem a diktatúrában, helyesebben egyeduralomban is. Valahogy úgy érzem, emberein fordul meg minden; azonban itt a bökkenő, mert én úgy vélem — bocsánat e italán nagy-képű megállapításért —, hogy ha a diktatúra a hízelgő stréberek paradicsoma, viszont nem kevésbé a demokrácia a demagógoké, és az emberek kormányzására mindegyik típus, mint túlzottan individualista, teljességgel alkalmatlan.”1 Politikai filozófiájának két fontos eleme tűnik föl ebben az írásban: a vezetés hozzáértésének és erkölcsi minőségének a politikai struktúra jellegénél is fontosabb szerepet juttató felfogás, valamint a társadalmi demokrácia eszméjének elhatárolása a nyugati kapitalizmustól, „ami inkább csak bankakrácia, vagy zsurrualokrácia”.2 Veres Péter szerint az életszínvonal, az osztályh-elyzet kiáltó különbségei élő cáfolatai a il-iberális demokrácia helyességének. Ha nem is mindegy, hogy a kapitalizmus parlamentáris, vagy fasiszta-diktatórikus formában jelenik-e meg (ez utóbbit kényszerközösségi formának nevezi az író, és szembeállítja a köllektivi-sta világnézet önkéntes közösségi elvével), a tőkés -berendezkedést minden formájában elveti. Az igazi társadalmi demokrácia legelső alapelvének az életkörülmények viszonylagos nivellálását, a dolgozó tömegek létfenntartásának biztosítását tekinti. Politikai demokrácia és diktatúra alternatíváját tehát elsősorban a megvalósulandó szocialista kollektivizmus alapján veti föl és vizsgálja. Mit ér az ember, ha magyar c.. művében a jövendő szocialista -parasztpolitikusát kívánja fölkészíteni a népvezéri szerepre. A megjelenés időpontja miatt a mű — a jogos bírálatok mellett, érthető módon — félreértéseket is támasztott.3 (1940-ben jelent meg!) Veres Péter Machiavellitől ihletett fejtegetéseiben olyan vezér eszményét rajzolja meg, aki a nép érdekeitől függően demokratikus vezetőként is, keménykezű diktátorként is -képes viselkedni. Nem fasiszta vezéreszmény ez, mert a szocialista fordulat utáni időre szól. Annak belátásán alapszik, hogy „a magyarságnak nincsenek demokratikus -közösségi hagyományai, és nincs mai társadalomtudományi tájékozottsága sem.”4 Veres Péter ezért nem bízik abban, hogy az eljövendő magyar szocializmus érdekeinek mindenkor a demokratikus -politikai szerkezet fog megfelelni, ezért számol a diktatórikus kormányzás lehetőségével. A magyar társadalom — elsősorban a parasztság — politikai kulturálatlanságán túl ezt a felfogást erősíthette -meg a sztálini szocializmus gyakorlata, amelyet Veres Péter ékkor még teljes valójában nem ismerhetett, és meglehetős illúziókkal szemlélt. 143
