Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 2. szám - Pomogáts Béla: Lengyel József (tanulmány)

ban: miként az Igézőben, itt is erkölcsi mondanivalója van a figurák viszonylataiból felépülő rendszernek. A regény egy fasiszta koncentrációs tábor utolsó napjait és felszabadulását áb­rázolja. Kompozíciója nem elég szervezett; értékét ezért inkább az író eszmei útján betöltött szerepe jeleníti, mintsem művészi eredményei. [Lengyel műve valójában hit­vallás, a korábban megfogalmazott eszmények kinyilvánítása, a cselekvés és az er­kölcs viszonyának meghatározása. Négy hőse négyféleképpen értelmezi és fejezi ki ezt a viszonyt. Prenn Ferenc (a korábbi regény ismét életre keltett hőse) az élet hedonista élvezésére, Sofia az önkéntes, sőt értelmetlen áldozatvállalása, Pokorny pedig a fel­tétlen, határozott cselekvésre szavaz. Lengyel mindhárom magatartással vitába száll, de talán a Pokorny által képviselt morál kényszeríti a leghevesebb polémiára. 'Elveti a rideg forradalmár típusát, akit csupán a végső győzelem érdekel, s nem vesz tudo­mást a küzdelem humanisztikus követelményeiről. Rokonszenvét Banicza Istvánnak, annak a hősnek ajándékozza, aki egyszerre képes érvényre juttatni a cselekvés fele­lősségét és a forradalom humánus célkitűzéséit. „Emberi érzékenység az igazi for­radalmár alapállása” — hirdeti Banicza, ez egyúttal az író hivallása is. A Kezdeni újra — egy rokonszenves hős alakjában — ismét a cselekvés és emberség kölcsönös­ségére figyelmeztet, e kettős eszmény jegyében látta Lengyel megoldhatónak a világ megváltoztatásának forradalmi feladatát. A Trend Richard vallomásainak formátlan, önvallató prózája hasonló gondolato­kat fogalmaz meg, ez az írás azonban elmarad Lengyel műveinek eddigi valóságáb­rázolása mögött. Egy tehetetlenségre ítélt lélek küzdelmét és végső megnyugvását tárja elénk; a műfaji kísérletek sorába illeszkedve a vallomás lehetőségével (tesz kí­sérletet. Az eredmény, a létrehozott epikus forma mindazonáltal nem igazolja a kí­sérletezést. Az új szakasz legértékesebb írása, amely elsőnek tette fel az emlberi tettek és törekvések értelmét érintő kérdéseket: az Oldás és kötés. Nemcsak kérdéseket tett fel, válaszokat is adott: a fiatal orvos és az öreg professzor sorsa azt példázza, hogy alkotni és dolgozni kell, hogy küzdeni mégis érdemes, s hogy az ember hivatása meg­alkotni azt a rendet, 'amit a létezés önmagában nélkülöz. Az alakok visszafogott, mégis eleven rajza, a szerkesztés szép aránya és az előadás lírája művészileg is a legjob­bak közé emeli ezt az elbeszélést. A megformálásában alakot öltő rend és derű s a mondanivalójában jelentkező optimista filozófia belső biztonságról és harmóniáról tanúskodik. A szorongástól tehát, amely a létezés káoszának láttára fogta el, Lengyel utat tudott törni az élethez; az élet etikai .konfliktusait pedig eszmei szinten tudta meg­oldani. Szintézisbe tudta fogni a cselekvés és az erkölcs, a forradalom és az emberség látszólagos ellentmondásait. Az eszméletnek azt a küzdelmét, amelybe a múlttal való számvetés után kényszerült, megnyugvással zárhatta le. Mint Válaszlevél egy fiókban című írásában mondja: .. a világ nagyszerűségéhez, az élet teljességéhez tartozik az is, hogy semmi se tökéletes és végérvényes. A szép ímegcsúnyul, a csúnya megszépül, az új elavul, az avult megújul, az élőből holt lesz, a holtból élő ... Az élet értelme: élünk. A halál értelme: éltünk. A múlt értelme: vagyunk. A jövő értelme: voltunk. A jó attól kap jelentést, hogy van rossz is; a rossz értelme magában foglalja: van jó”. Akár testamentumnak is tekinthetjük e szavakat: Lengyel József 1975. július 13-án halt meg. Mindazt, amire vállalkozott, sikerült elvégeznie. 142

Next

/
Thumbnails
Contents