Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 2. szám - Pomogáts Béla: Lengyel József (tanulmány)
síinkkel mit akarunk lemérni, és mit védelmezünk.” A tagadásról pedig így beszélt: „A tagadás nem ördögi princípium. Isteni princípium ez, mert tagadja az ördög örökkévaló uralmát. Ördögi az olyan igenlés, mely az ember örök gyarlóságát hirdeti.” E szavakkal a szocialista humanizmus elveit szegezte szembe a dogmatikus korszak embertelenségeivel. Az újrakezdést a forradalom, az erkölcs és a humanizmus hármas eszményének újrafogalmazása kísérte s tette lehetővé. Lengyel József bennük találta meg a szocializmus történelmi sikerének zálogát és saját elkötelezettségének tartalmát. Általuk épített új és tartós kapcsolatokat a közösséggel és a szocializmus jelien történelmi szakaszával. Az írói újrakezdés lehetőségét mindenekelőtt a műhely eredményeinek számbavétele jelentette. Így került végre az olvasó elé 1956-ban Lengyel József régebbi novelláinak válogatása; a Kulcs című kötet, 1957-ben pedig a Visegrádi utca című történelmi riportregény első hazai kiadása. E könyvét Lengyel nem pusztán irodalom- történeti emléknek szánta, hanem aktuális olvasmánynak is. Előszavában, amelyet még 1956 augusztusában fogalmazott, a szocialista demokrácia kiterjesztésének, egyszersmind a szocialista vívmányok megőrzésének feladatára utalt, az egykori tanulságok megszívlelésének követelményére hivatkozott. „A pártnak — írta — a hatalom gyakorlását lépésről lépésre egyesítenie kell a szocialista demokratizmusban nagyra nőtt dolgozó nép egészének az uralomba való bevonásával.” Közben íróilag is tovább kellett lépnie, ezt tette Prenn Ferenc hányatott élete (1958) című regényében, amelynek első két fejezetét még moszkvai emigrációjában dolgozta ki. A dokúmentumregény műfaja után ismét a fikciós epika eljárásiéival tett kísérletet. Megfigyelhető, hogy pályáján egymást váltja a dokumentatív és a művészileg alakított ábrázolás. Élete, sorsa olyan tapasztalati anyagot halmozott fel, amely önmagában is felkelti az olvasó érdeklődését, mégsem érte be azzal, hogy pusztán az empirikus valóság fényeinek lejegyzője legyen. A tapasztalati tényeket művészi formálással, tipizálással és szerkesztéssel egy magasabb szinten érvényesülő jelentés érdekében használta fel. A teljesebb mondanivaló kifejezésének igényében gyakran éppen az anyagot emelte fikciós formába, amelyet a valóság dokumentatív ábrázolásának szintjén egyszer már feldolgozott. A Prenn Ferenc hányatott élete is valójában a Visegrádi utca témáját fogalmazta át: a korábbi dokumentatív módszer helyett a kalandregény formájával és lehetőségeivel élt. A dokumentáció 'túlságosan az anyaghoz tapadt, nem tette lehetővé, hogy az író a teljesség egy magasabb fokán és az epikai alakítás általánosító igényével foglalja össze a történelmi események mozgását és értelmét. A kalandregény műfaja azt szolgálja, hogy a történet változatos eseményeiben a téma belső gazdagsága, történelmi és emberi teljessége bontakozzék ki, s az események morális és lélektani körülményei extenzívebb ábrázolást kapjanak. Prenn Ferenc a társadalom különböző szféráival kerül kapcsolatba a történet során: szerepe ahhoz az összekötő funkcióhoz hasonlít, amelyet Lukács György írt le a történelmi regények központi hőseinek elemzésében. Ez az összekötő szerep — a főhős változatos mozgása az egyes szociális szférák között és kapcsolata a történelmi eseményekkel — teszi lehetővé a korszak árnyaltabb és teljesebb ábrázolását. Lengyel műve valóságos pikareszk-regény; ennek az ősi, de a modern regénytechnika által gyakran felújított műfajnak kalandosságát és változatosságát állítja a teljességre törekvő ábrázolás szolgálatába. A pikareszk elemek ugyanakkor nem váltanak át romantikába, a Prenn Ferenc ... írója meg tudta őrizni az ábrázolt korszak valóságos karakterét, történeti igazságát. Prenn Ferenc filmszerűen bemutatott változatos kalandjai mögül kirajzolódnak a kor valóságos tömegmozgásai, s választ kapnak a forradalmi cselekvés morális kérdései. A regénynek fontos újdonsága, hogy nem 'kifejezetten forradalmár hőst választ: Prenn Ferenc jellegzetesen külvárosi figura, s szinte önkéntelenül sodródik a forradalom mellé, nem eszmei elkötelezettsége, hanem bizonytalan érzelmi fűtöttsége tartja a forradalomért cselekvők oldalán. Ez a hősválasztás nyilván vitát is jelent: a mo- numentalizáló-heroizáló forradalomábrázolásal szemben Lengyel József e regényében 135
