Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 2. szám - Karátson Endre: Mészöly Miklós és a Camus-i közérzet (tanulmány)

tisztább erkölcs iránti vágyat hordozzák magukban,- amely minden kortárs ember­ben fölneszelhet. A folyamat egyetlen jelre kezdődhet. Mészöly regényének érdeme, hogy prédikálástól mentesen tölti be a jel funkcióját. Csakugyan, nincs helyük a nagy bizanyasságú állításoknak. Az abszurd az elbeszélő^ technikák valóságos arze­nálját követeli meg, mindet nem tudjuk itt részletesen felsorolni, de mindük kö­zös nevezője, hogy törekednek a látható minél több részletének a befogadására, egyúttal pedig az egész jelentéstartalmának körmönfont megszűrésére. E hiányérze­tet keltő eljárás következményeképpen a regény szempontjából olyannyira fontos valóságos elmozdul, vagy legalábbis állandóan ingadozik. Az olvasónak minden könyvoldal, minden fejezet után újra és újra meg kell kérdeznie: abban van-e va­lóság, amit olvas, vagy éppenséggel abban, ami nincs is leírva? „A kép magára csupaszított élessége, ami -túlmutat önmagán” — így jellemzi önnön írói rögeszmé­jét Mészöly, amelyet „a bizonytalanság árnyalataival” a magyar nyelv — mint má­sutt mondja — különös mértékben képes megvalósítani. „Grammatikai-stilisztikai adottságainkkal a megcélzott megjelölésen túl mindig másra is tudunk utalni (ha akarunk).” Ezt az adottságot — kétségtelenül kissé túlozva — a francia nyelv vilá­gos voltával állítja szembe. Az egyensúly helyrebillentéséhez elegendő a francia szimbolizmus hagyományára hivatkoznunk: ennek eszmefuttatásai a hiányzó „Ideá­ról” nyitányai a mimézistől elszakadni vágyó kortárs irányzatoknak. Mészöly sajá­tos helye éppen ez a terület, melynek egyik oldalát a filmekre jellemző éles kör­vonalú képek határolják — jellemző, hogy egyik későbbi regényének Film a címe —, másik oldala pedig az abszolút kiüresedettségére nyílik. Ettől modemek a regé­nyei, amelyek az ilyen vagy olyan valóságból születő írásmóddal szemben az írás­módból születő valóságot részesítik -előnyben. És ebben a perspektívában válik mérhetővé az abszurd camus-i közérzetének esztétikailag megtermékenyítő ereje. Miközben határozottan jelzi az egyértelműség megszűnését, a poliszémiával való kísérletezésre szólít fel. Ami az üzenet oldaláról kudarcnak látszik, az minden kétséget kizáróan győzelem, feltehetően az egyetlen lehetséges győzelem ábban a kontextusban, amelyben Mészöly mozog. Mert olyan bizonyosságok közvetítése helyett, amelyek megfogalmazására, ha becsületes akar maradni, nem is lehet képes, Mészöly mitikus kicsengésű példázatos új regénye ar­ra szorítkozik, hogy morális reflexiókra késztessen, ennek szükségességét hangoz­tassa. Bizonyára kényszerűségből. De a kényszerűségben igen előnyös szerződés kí­nálkozik az olvasó számára. Mert mit is nyújtana neki Mészöly nyitott regénye, ha nem a történet értelmezésének szabadságát, -azt a szabadságot, hogy folytathassa az író munkáját, és a megosztott felelősség okán azt a szabadságot is, hogy vele, az íróval együtt fedezze fel a történelmet helyesbítő értékeket? Gellért Gyöngyi fordítása 133

Next

/
Thumbnails
Contents