Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 2. szám - Kunszabó Ferenc: "Felséges Monárcha!..." - Bátor. Fejezet egy társadalomrajzból

Am a Habsburg birodalom vezető nemzeteinek sem anyagi, sem szellemi fejlődésünk nem volt érdeke, egy bizonyos szinten felül semmiképpen, ezért a liberális osztrák és cseh tőkések 1848 nyárvégén szövetkeznek a félrevonult Habsburg házzal, amely aztán fegyvert fordít ellenünk, majd, segítséget találva az orosz cárnál, vérben fürdeti haladó nemzeti törekvéseinket — ám Világos után sem teszi teljesen lehetetlenné a gazdasági építkezést és anyagi gyarapodást.

És ez a másik tényező, amit — már 1848—49. „innenső” oldalán — figyelembe ‘kell vennünk: Magyarország gazdasága nem csupán 1848-ig vagy 1867 után fejlődik, hanem a két időpont között is szépen halad. Igaz, jobbára külföldi 'tőkebefektetésekkel. S amit adatszerűén is ki lehetne mutatni: a vállalkozók, a különböző kedvezményezettek, ha magyar állampolgárok is, de többségükben nem magyarok. Erről persze nem ők tehetnek, hanem az elnyomó hatalom, mely minden egyes esetben, akár korcsmaengedély vagy útlevél kiadásánál is azt tartja szem előtt, hogy magyar, 'pontosabban, hogy nemzeti érzelmű-e a kérvényező, vagy sem. Mert lám, milyen baj származott abból, hogy a reformkorban a nemzeti érzelmű magyarok csak úgy ki-be sétafikál- hattak a birodalom határain, s hozták haza a külföldi tapasztalatokat!

M'agyarország föllendülésének kulcspontja mér évszázadok óta az ipar. Ezt vették folyton célba bánya- és gyáralapító nagyunak és gazdag kereskedők a XVIII. században, ezért dolgozták nagy reformereink a XIX.-ben, s juthattak is előre, míg az osztrák és cseh tőke érdiekéit nem keresztezték.

Nyírbátornak, mint az úgynevezett Belsőnyír központjának, mindig is gyűjtő és elosztó szerepe volt a Nyíregyháza, Szatmárnémeti, Debrecen háromszögben. Így alakulhat már közvetlenül a szabadságharc leverése után gőzmalom, majd a BÖNI mezőgazdasági részvénytársaság, mely a megye első bejegyzett ipari üzeme. A cégbejegyzés 1855-ös, egy építkezés során megtalált alapkőre 1854 van vésve, de az ásatások kétségtelenné tették, hogy az akkor húzott épületek már korábban meglévő alapokra kerültek.

Mandel Mór, Mandel Izidor, Mandel Náthán (a család egyik ága 'később Máedira magyarosított és birtokát vásárol a volt Károlyi-féle földekből) — az izraelita Mandel család nagy szerepet játszik Nyírbátor múlt századi ipari fejlődésében, ök építenek hengermalmot, ők alapítanak kocsi- és talicskakészítő, olajütő, gyertyaöntő stb. gyárakat, némelyiket valószínűleg még a szabadságharc előtt, s e működésük állandó föltétele a vállalkozó'kedwel párosult hozzáértés, s a mindenkori gyors termékváltás, illetve termelésbővítés: a környéken csatornáznak, és piaca van a talicskának? Nosza, gyorsan talicskagyárat!... A parasznak nagyobb, erősebb kocsira van szüksége? Gyerünk a szekérgyártással! Egyre több napraforgót termeinek Bátorban s környékén, az olajütők viszont elmaradottak? Hamar egy modem sajtóiét! S persze, hogy ez a mozgékony ipar visszahatott a mezőgazdasági fejlődésre, ugyanakkor általában is fellendítette a pénzforgalmat, kapcsolódó iparágakat teremtett maga körül, s termelő, kereskedő rétegeket vonzott.

Dohánybeváltó és fermentáló létesül. Takarékpénztár és kölcsönös beruházásfejlesztő szövetkezet alakul. A megye harmadik távíróállomása létesül itt. S Bátor elsők között lesz majd az országban, ahol villamos áramot lakossági fogyasztásra termelnek. Mindenképpen emeli a hely fontosságát, hogy itt székel a járási főszolgabíró, a járásbíróság, a telekikönyv és az adóhivatal. A hatvanas években üzletek létesülnek a régi piactér körül (a református templom és a volt Báthory-kastély között,) majd épülni kezd az új üzletiközpont a debreceni, nyíregyházi és szatmári utak újabb találkozási pontjánál, a mai főtér déli részén. És a hetvenes években már „vásárai mesz- sze földön híresek és látogatottak” újra — noha ez korántsem jelenti a régi hírt és fontosságot.

Nyírbátorba 1887. augusztus 18-án fut be az első vasparipa — s a város akkor már tizenöt éve nem város.

Falu lett újra, egy 1872-es országgyűlési határozat alapján, amikor is lakossága háromezer körül van, s az évi termelési érték mintegy 70 százalékát még mindig a mezőgazdaság adja, talán 15-tel részesül a BÓNI, s másik tizenöttel a kisiparosok..

114