Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 12. szám - Kabdebó Lóránt: Sorsfordító pillanatok (beszélgetés Jánosy Istvánnal)

ban Mikola Sándor volt a fizikatanárom, ugyancsak föllelkesedett. Hogy rá Mikola könyve, A fizika gondolatvilága igen nagy hatással volt. Hosszasan be­szélt róla, és amikor említettem, hogy erősen foglalkoztat Jézus alakja, szeret­ném megírni modern alteregóját, nagyon ajánlotta, olvassam Papp Károlyt. Ezt nagyon megjegyeztem, s utóbb én is úgy láttam, hogy Papp Károly alkotta meg a legigazibb és legményebb Krisztus imago-t. Te is klasszika filológus voltál, fordító is, Németh László is rajongója a görög drámának, — ezen a beszélgetésen a görög drámáról nem beszélte­tek? De beszéltünk, hiszen közben az is kiderült, hogy nekem legnagyobb élményem a bölcsészeten Kerényi Károly volt, és Németh László is egy időben foglalko­zott, lehet, hogy éppen Kerényinek a hatására az antik dramaturgiával, sőt az antik mitológiával is, hiszen legnagyobb regényei mögött, — gondoljunk az Iszonyra —, éppen a görög mitológia áll. Ezekben a pályakezdő éveidben milyen hatás ért még, milyen életrajzi esemény, amelyik tovább fejlesztette, alakította verseidet, különösen ép­pen ezeket a szabad asszociációs álom-verseket? 1949-ben elütött egy autó, és hét hónapig feküdtem a baleseti kórházban. Ügy volt, hogy amputálják a lábam. Előtte való éjjel írtam meg egyetlen abszolút szabad asszociációs versemet. Operáció előtt címmel jelent meg kötetemben. Hogyan keletkezett ez a vers? Mint említettem, az operáció előtti szorongásban nem tudtam elaludni, és hi­hetetlenül gyorsan járt a fejem, mindenféle fantasztikus képek szaladgáltak benne. Ébren voltam, és mivel sötét volt a kórházteremben, úgy próbáltam ezeket leírni, hogy összehajtogattam egy papírt és mindig egy sort kihajtottam <és így írtam soronként tovább. Tapasztalatom szerint a szabad asszociációt nem lehet állandóan versek gyártására használni, mert abból csak zavaros, értel­metlen kép-konglomerátum lesz. Swift Gulliverjében a tudósok országában úgy írnak verseket, hogy a lottó-hengert forgatják, s ahogy abból potyognak ki a szavak, egymás után leírják. Ez lesz a szöveg. Az igazi szabad asszociáció­hoz egész különleges, felfokozott lelkiállapot kell, valóságos extázis, mint az a stress állapot, az operáció előtt. A kórházban tapasztaltam meg, mennyire ra­gaszkodnak hozzám irodalmi barátaim. Sárközi Márta, Vas István sokszor meg­látogatott. Végigkísértük álom-verseidnek a kialakulását, beszéltél a különböző típu­sairól. Hogyan tudnád summázni a véleményedet? Mivel a szabad asszociációs technikát úgy érzem csak különleges léthelyzetek­ben lehet igazán használni, én inkább ehelyett az álmok rögzítését és pszicho­analitikus elemzését használtam. Az álom ugyanis kétségtelenül ugyanolyan tényvilág, mint az éber élet. Az ötvenes, hatvanas évek álmaiban a háború és a rettenet szorongásai manifesztálódtak. A következő álom-részlet 1960-ból való: 1097

Next

/
Thumbnails
Contents