Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 12. szám - Kabdebó Lóránt: Sorsfordító pillanatok (beszélgetés Jánosy Istvánnal)
Nem gondoltál arra, hogy lekottázd, és kottával együtt jelentesd meg meg ezeket a verseket? Le is kottáztam néhányat, és talán van olyan is, amelyiknek a kíséretét is kidolgoztam. Lehet, hogy egyszer talán fölhangzanak. Magad gyakorló zenész is vagy? Tanultam körülbelül az akadémiai szintig zongorát gimnazista koromban és zeneelméletet, és ennek alapján tudok ilyesmivel foglalkozni. Eljutottál tehát odáig, hogy verseid Vas István segítségével megjelentek, és felfigyeltek rá. Tudnál valamilyen visszhangot említeni? Felfigyelt rájuk Schöpflin Aladár is. Meghívott, látogassam meg. Vas István figyelmeztetett, ne maradjak túl soká nála, nehogy kimerítsem, mert már nagyon gyenge. A legjobban az lepett meg, hogy az asztalán ott volt egy halom folyóirat, és a kezeügyében pont azok a számok, amelyekben az én verseim voltak. Néha egyes sorokat fejből idézett belőlük. A versekről faggatott, hogyan jutottam hozzájuk, aztán tanulmányaimról, végül magánéletemről; mikor meghallotta, hogy fasori diák voltam, nagyon föllelkesedett, fölidézte az ő emlékeit a híres pozsonyi líceumról, ahová apám is járt. Én már háromszor felálltam, hogy búcsúzzam, de ő mindannyiszor visszanyomott a székbe. Basch Lóránt is meghívott, nála mindig nagyobb társaságot találtam. Nagyon fennkölten társalogtak irodalmi témákról, főleg Babitsról és a Babits-hagyaték sorsáról. Itt ismerkedtem meg Kereszturyékkal, Weöresökkel és másokkal. Leggyakrabban, azt hiszem, a Magyarok mellett a Válasz című 'folyóiratban jelentél meg ebben az időszakban. Milyen emléked van erről a folyóiratról? Legkedvesebb emlékeim közé tartoznak találkozásaim a Válasz kiadójával, Sárközi Mártával. Valahogy én a Választ tartom ez idők legkiválóbb folyóiratának. És ez jórészt Sárközi ffiárta érdeme. Lehet, azért, mert nő volt, és inkább jó ösztöne vezette a közlendők kiválasztásában, mint holmi intellektuális elvek. Így a Válasz befogadta a legkülönbözőbb irányzatú népi, urbánus, avantgarde szerzőket, ami a többi folyóiratnál elképzelhetetlen volt. Igenám, de csak a legkiválóbbakat, a legtehetségesebbeket, a legjobb műveiket fogadta be, ebben segítette jó női ösztöne. Így a Válasz ennek a korszaknak valóságos Noé bárkája lett. Honnan volt Mártának ez a képessége? Egyszer egyedül találtam a zugligeti kis házikóban, a zongorán nyitva állt egy kotta, Bach Geistliche Lieder und Arien. Éppen a Bist du bei mir-nál volt nyitva. Leültem, és kezdtem pötyögtetni a kíséretet. Sárköziné pedig elkezdte énekelni a dallamot, csodálatos bársonyos hangja volt, s olyan muzikálisan énekelt, hogy eszembe juttatta Basilides Máriát. Nos hát, aki ennyire érzi a muzsikát, annak éreznie kellett a verset is, és ez Sárközi Márta titka. A Válasznál nemcsak a megjelenés számított, hanem személyes baráti kört is jelentett. Kikkel ismerkedtél meg a Válasz körében? Sárközi Mártánál találkoztam Szabó Lőrinccel és Németh Lászlóval. Ez utóbbival egy este együtt indultunk haza. A Szilágyi Erzsébet fasorban leültünk egy padra. és hajnalban keltünk fel, annyi mindenről beszélgettünk. Hogy miről? — nem idézem fel, csak két mozzanatot. Mikor említettem, ihogy a Fasor1096
