Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 12. szám - Jánosy István: István király alkonya (dráma)
ISTVÁN Azonnal tégy rendelést valamennyi ispánomnak: minden vármegyében jelöljenek ki egy-egy falut, és költöztessék oda mind az énekmondókat, ig- riceket, regösöket, táltosokat, amennyit csak előtaláltok, de egyet sem öljenek meg bennük. No most mindenki távozzék, csak a legöregebb táltossal volna még néhány szavam. Mit akartál még nekem mondani? ÖREG TÁLTOS A nép olyan mint a virág. Ha levágják a gyökeréről, mennél szebb a virág annál hamarabb meghervad. Régi, bevett szokásai a gyökér, ha levágod róla, nem sok ideje marad. ISTVÁN Majd jobb szokásokat tanul Jézus urunktól és az ő papjaitól. ÖREG TÁLTOS Ne hidd, hogy megtanulja. Csak színleli és keresztbe áll önmagával. Eszemiszom népség lesz és tarisznyahitű. Rajában nem tart össze, nem segít a másikán, és a jósors csak még önö- sebbé teszi. Gyermekáldást nem kíván. Jó egyezség csak az ősi szokásokban vagyon. ISTVÁN Ősi szokás a Jézusé is. ÖREG TÁLTOS De mit hozott nekünk Jézus Űr: kínzást és nyakazást. A kőbábuk, források lerontását, ősi dalaink el- némítását. ISTVÁN Majd hoz mást is. Jézusra az emberek sok ruhát aggattak. Most őt ti sisakban és páncélban látjátok, pallossal a kezében. Utóbb királyi palástban mutatkozik. Aztán azt is leveti és koldusruha lesz rajta, amiért csak lepökdösi mindenki. Végül nem lesz ruha rajta semmi és a keresztfán látjátok mezítlenül. Azt, aki értetek halt meg, ádázságaitok- ért, vérszomjasságaitokért. És ekkor ti szelíd báránnyá változtok. Kell ennél szebb táltos varázslat? ÖREG TÁLTOS Csak addig ki ne irtsanak, uram, mert a keresztény idegenek minket nagyon gyűlölnek. ISTVÁN Ha a régi istenekbe kapaszkodtok, úgy jártok mint a hunok, roxolá- nok, avarok. Ha a Jézusba kapaszkodtok, nem irtanak ki. ÖREG TÁLTOS Dehogynem. Mert nem a csupasz Jézus kell nekik, hanem a páncél. ISTVÁN Az idő lassan őrlődik. És nekünk magyari népnek fönn kell maradni egész addig, míg Jézusról lekopik minden ráaggatott gönc, és úgy marad a szeretet ruhátlanságában. Akkor elsőnek mi öleljük át őt. De nem az óhitű, sem a tarisznyhitű, Hanem az, aki megtartva a lélek és képzelet eredeti gazdaságát, az Ö Anyja, az ősi Boldogasszony hűségével áll ott a kereszt alatt. ÖREG TÁLTOS (egyedül énekel) Nem idevaló vagyok én. Napkeletről érkeztem én. Üldöztettem hadról hadra. Jaj, de el vagyok fáradva. Jöttem volna barátságba. Törnek kényszerházasságba: türtön tűrjek, fogyton fogyjak, kény-kenyéren elbágyadjak. Mit elér más könnyűszerrel, érjem el véres kényszerrel; legyen, ami nekem drága, mások csúfolódására. Unnak asszonyaink szülni. Korán fogok megőszülni. Ne csodálják. Nem nyit virág, bimbajában ha féreg rág. 15. jelenet (Jegyzet: István parancsára vakították meg, süketítették meg a fogoly Vazult, vagy tudta nélkül? — ezt a kérdést aligha lehet megválaszolni. Én a krónikák változatát követtem, mivel a dráma ezt követelte meg.) v (István, Gizella) ISTVÁN Egyre rosszabbul vagyok. Görcs áll minden porcikámba. GIZELLA Te mindig igen erőslelkű voltál, sokat kibírtál. ISTVÁN Most már nem. Óráról órára apad az életerőm, érzem. GIZELLA Fohászkodjál Jézushoz, ő megsegít. ISTVÁN Ami senyveszt engem, azon már ő nem tud segíteni. GIZELLA Ugyan mi az? ISTVÁN Hogy ki lesz az utódom. GIZELLA Azt hittem, már eldöntötted. ISTVÁN Péter. Az végromlás lenne. Első dolga volna behódolni a császárnak. De még ennél is nagyobb baj, hogy nincs 1088
