Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 12. szám - Jánosy István: István király alkonya (dráma)
Azt is fölfogd az apró sárocska, arra is rászokik csodafiúszarvas. Hej regö rejtem, regö rejtem. Noha kimennél, Uram, szent István király, vadászni, madarászni, de ha nem találnál sem vadat, sem madarat, hanem csak találnál csodafiúszarvast, Hej regö rejtem, regö rejtem, ne siess, ne siess, Uram, Szent István király, az én halálomra, és sem vagyok vadlövő vadad, hanem én is vagyok az Atyaistentől hozzád követ. Hej regö rejtem, regö rejtem. PAPOK De uram, hallottad, micsoda káromlást szólnak! ISTVÁN Elhallgassatok! Ti pedig folytassátok ! REGÖSÖK Homlokom vagyon fölkelő fényes Nap, oldalamon vagyon Árdeli szép Hold, jobb vesémen vannak az égő csillagok, Hej regö rejtem, regö rejtem. Szarvam hegyin vannak százezer gyertyák: gyulatlan gyulladnak, oltatlan alusznak . .. (Dozrnat) REGÖSÖK MÁSIK CSOPORTJA Mi meg így tudjuk: Vízikirálynő birodalmában kiterjesztve vízi Égre szőve-szőve van nagy háló fehér vízi liliomokból. Ezüst halak fogva benne, emberhalak fogva benne gyöngybugyborgó vízi Égben boldog álom-bódulatban, Vízikirálynő országában. Vízikirálynő legkisebb fia arra méné, Csodafiúszarvas. Szarvát vízbe merítette, szarvon szakasztá ezüst hálót, szarván vitte az ezüst hálót, ott ringaiie a Világot, és elindult messzi útra, Csndafiú-veszto útra... ISMÉT MÁS REGÖSÖK Mi úgy tudjuk, Csodafiúszarvas az Égkirálynő fia (énekelnek) Énekeljünk Egkirálynőt, Napból szövött a ruhája, csillagos a koronája, holdsarló a lába alatt, lányarca sugár-patyolat, Viharos volt vajúdása, forgatagos fialása. Vajúdásán tenger fordult, fialásán víz kicsordult, szült egy Csodafiúszarvast, víg kedvében nagy-irgalmast, Ám akarta elragadni őt az ősi Vízisárkány, emberevő, ősi Ármány. Ukkon a fiát fölragadta, s az anyát megfutamatta. Felnőtt Csodafiúszarvas ... ISTVÁN (a papokhoz) No látjátok, ezek meg a gyermek Jézust és Boldogasszonyunkat idézik. Miért küldjem őket halálba? PAP Ne higyj nekik, uram Király. Undok pogányságukat leplezik jámbor jézuskodással, hogy félrevezessenek. Az Antikrisztus is így fog tenni, ha eljő. Mert ők ördögi varázslatot űznek. Tollas táltost emlegetnek, egetverő fát, amelyen a táltos fölmászik, amikor elrévül, és a pogány istennőt, Földanyát! ISTVÁN Legyetek elnézőek irántuk, hiszen az ő hitük zsenge még. Nem mond- ta-é Urunk, hogy aki nincs ellenünk, velünk van. És ha idegenek kémek az ő nevében, tűrjétek el! — A zsenge lélek, aki most kapta először a hitnek eledelét, bizony tévedezik. összekeveri Miasszonyunkat a Földanyával, a mi papjainkat a tollas táltosokkal. Tűrjétek el! Nézzétek itt a kőfaragókat, akik szentegyházamat építik. Nem faragnak-e az oszlopfőkre sárkányokat és griffeket, sőt még egetverő fát is? Hogy az oszlopfő nekik varázsoljon! Ez ellen nem mondtok semmit? Ha kőbe vésik, azt elfogadjátok, ha éneklik, az énekeseket halálnak halálával kiirtani akarjátok?! PAPOK De Uram! A káromlás az káromlás. És aki minket, Isten kicsinyeit megbotránkoztat, jobb annak, ha követ köt a nyakára, és a folyóba emészti magát. Ez szól a királynak is! ISTVÁN Na jó. Nem fognak botránkoz- tatni benneteket. Sámuel nádor úr! ABA Parancsodra, királyom. 1087
