Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 12. szám - Jánosy István: István király alkonya (dráma)
rülj, és onnan csapdossad, marcangoljad éjjel-nappal, míg ki nem fullad. VAZUL Ügy légyen. Álmomban nem hallottam szebb parancsot! Királyi terv ez bátyámuram! ABA Valóban királyi terv. És mi nem jöttünk rá, pedig milyen egyszerű! ISTVÁN Aztán úgy is valósítsátok meg! Jottát sem elhagyva belőle! Arról, hogy mi ment végbe, napról-napra pontosan tudni akarok. Minden nap útra bocsát- tok hozzám egy lovast. Értettétek? MIND Értettük és tesszük. VAZUL De mielőtt a harc megindul, le kell számolnunk a belső ellenséggel. ISTVÁN Kire gondolsz? VAZUL A betelepült németekre. Azok most mind a császár kéme?. ISTVÁN Hozzájuk ne érjen senki, mert velem találja szembe magát! Ha most e válságos időkben nem zaklatja őket senki, akkor velünk tartanak, vagy kushad- nak. Ha viszont egyet is megsértünk bennük, mind átfut a császárhoz. 11. jelenet (Gizella, Imre) GIZELLA Te is örültél a császár vereségének, ne tagadd! IMRE Nem is tagadom, anyám. Hiszen magyar vagyok, és István király fia és örököse. GIZELLA De az én fiam is. IMRE A te fiad is. De a császár betört határaink mögé. És ha majd király leszek, én sem fogok másképpen cselekedni, mint apám. GIZELLA Szomorú vagyak, fiam. Vigasztalanul. Talán leginkább amiatt, mert magam is úgy érzem: apád nem tehetett másképp. Eddig mindig úgy érezhettem — sokszor még hétszeres életveszélyben is —, hogy apád és én tökéletesen egy vagyunk. Jézus urat szolgáljuk, az ő országát építjük itt a vadak között. IMRE Most kimondtad, ami egy idő óta az én szívemet is fojtogatja. GIZELLA (meglepődve) A te szívedet? IMRE Igen, anyám. Mind sötétebb képek merülnek föl bennem. És a világ, amiben élek, mind idegenebb. GIZELLA Megértem. Mestereid, elsősorban Gellért püspök, csupa jóra, szépre tanítottak, mintha már most a megváltottak közt élnél, és most rádöbbentél, hogy a való világ öldöklő, kegyetlen és gonosz. IMRE így érzem valahogy, de azért mégsem így. GIZELLA Akkor hogyan? IMRE Nem a Világgal állok pörben, hanem önmagámmal. GIZELLA önmagaddal? Nem értem. Hiszen te jámborabb, szentebb vagy mindenkinél. IMRE önmagámmal periek. Jézus urunk parancsolata világos. Különösen hármat kötött a lelkünkre: Ne ölj, ne bántsd még ellenségedet se. Ne legyen birtokod. Segíts a gyöngébben, a bajban, halálveszedelemben levőn. GIZELLA Ugyan ki tudja betölteni mindezt! Álom ez! IMRE Akkor meg miért terelünk mindenkit a Jézus igája alá, még azt is, aki nem akar: ha, Urunk lehetetlent parancsolt?! Nem így van, anyám! Ö azért akarta az embereket tanítványaivá tenni, hogy ezek cselekedjék az ő parancsait. Ebben hittem eddig, és készültem föl átvenni az uralmat apámtól. Igaz, ő keményen keresztelt, és aki Jézus úr ellen és őellene föltámadt, azt elrekkentette, de azért mégis mindig a békére törekedett; sohasem csapott rá külországra, és itthon is kegyelmezett, ha megcsöndesül- tek. GIZELLA Akkor mi porod volna magad ellen ? IMRE Mikor én gyermek voltam, úgy látszott, hogy a külső fejedelmek is ilyen lélekkel vannak, mint apám. Külországra nem támadnak, mindig békességre igyekeznek, és legfőbb gondjuk, miképpen szelídítsék meg féktelen alattvalóikat. És ha már megvetették az ékes rend alapját, akkor már mást sem cselekszenek, mint valósítják Urunk parancsait. Erre buzdítottak Cluny jámbor szerzetesei, és tudós apátjuk, Odilo, és ezt az utat járta a te jóságos bátyád, Henrik császár, aki mindenkivel a békességet kereste, valamint te is, anyám, és apám is, és engem is erre neveltetek ... GIZELLA ... és te olyan jó tanítvány voltál, hogy mintaképül állíthatunk minden ifjú elé. Apád néha már sokallta jámborságodat. IMRE ... és most egyszerre Bátyádat követte a császári trónon Konrád, aki há1083
