Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 12. szám - Jánosy István: István király alkonya (dráma)
ta mögé vetett minden jámbor tanítást, és mint egy új Sándor akarja jogara alá vetni az egész Világot. Mire vezet ez a szörnyű hatalmi akarat? Hogy akár ő, akár az unokája föltámad még a pápa ellen is, és a letiport fejedelmek meg föltámadnak ellene, mert azok is csak hatalmuk kiterjesztését hajszolják. Homo homini lupus — ez a világ jön. És én ebben nem leszek szer, hanem csak az erősek, kegyetlenek, a lelki durvák, — olyanok, mint a magyar Vazul vagy a velencés Péter. GIZELLA Látod, most már magad mondtad ki, mi lenne az országgal, ha akár Péter, akár Vazul kerülne trónra? IMRE így is, úgy is végromlás. GIZELLA Csak te lehetsz a király. Ez elől nem térhetsz ki. Veled áll, vagy bukik az ország. IMRE Tudom, anyám. Mégis fölöslegesnek érzem magamat, mivel eszményeim megbuktak, s nem tudom, valaha is életre tudom-e támasztani őket. (Belép István. A béketárgyalás forgatagába beleveszve, észre sem veszi övéi nyomott hangulatát.) ISTVÁN Gizellám, hitvesem. Miután a császár hadát legyőztük, most mutassuk meg, milyen lovagias ellenfél vagyunk, hiszen a továbbiakban is békében és jóbarátságban -kell élnünk szomszédainkkal. Ilyen szellemben adtam parancsot: hadaim a határon túl ne üldözzék a menekülőket, és most, hogy megérkeztek a császár követei: fia, Henrik herceg, a kancellár, és a freisingi püspök úr, fogadjuk a magas uraságokat igazi magyar vendégszeretettel. És ebben, Gizellám, tiéd a fő szerep, hiszen te ismered a legjobban szokásaikat. (Imréhez fordul) Fiam! Rád bízom Henrik herceget, te légy vele mindig, és teremts elő mindent, amit csak kíván. Éppen most mondta: szeretne vadászni. Kísérd el őt, fiam! Különben is a nagy lakomákon sosem elég a vadhús. IMRE Tüstént indulok, apámuram! 12. jelenet (Államtanács: István, Aba, Csanád, Vazul, Pázmán) ISTVÁN Holnap kezdjük meg a béketárgyalásokat a császár követeivel. Szeretném tudni, mint vélekedtek efelől. VAZUL Miért nem jött maga Konrád császár, miért csak serdületlen fiát küldte maga helyett? Nem mer a szemünkbe nézni? Vagy ezzel is meg akar alázni? Ezzel a küldöttséggel egyáltalán nem kell tárgyalnunk. ISTVÁN Tárgyalni fogunk, mivel a béke a mi érdekünk is. Halljátok milyen utasítást adok majd az én megbízottaimnak. A Morva mező és a Fischa folyó innenső partja hozzánk tartozzék. Bécs várát rombolják le, és ott is mi leszünk. Ha ezekkel a feltételekkel a tárgyalás elhúzódnék, akkor végső eredményként eltekintünk Bécs átadásától, de fizessenek érte elegendő váltságdíjat. PÁZMÁN (Megörül ennek, a többiek elkomorulnak) VAZUL (indulatosan) De bátyámuram! Hát ők vertek meg minket? Konrád császár meg sem állt Bajorországig. Végigdúlhattuk volna az egész Birodalmat! ISTVÁN Nem a pusztítás a célunk, és nem az ellenség megalázása. VAZUL Megalázása? Ök ugyan hogy bántak velünk? Amikor Lél és Vérbulcsu vezéreinket elfogták, tárgyalás helyett példátlanul megkínozták őket és fölakasztották. De legalább Lél méltó köszönetét mondott a császár nagyapjának: főbevágta a kürtjével, hogy fölbukfencezett. ISTVÁN Ez csak mese. Konrád herceg a csatában halt meg. VAZUL Mindegy. Ha éppen élt volna, Lél vezér megadta volna neki. Mert ő nem volt olyan gyáva, mint Árpád egyes korcs utódai. ISTVÁN Kire mondtad ezt? VAZUL Vegye magára, akit illet. Én nyíltan kimondom: igenis gyalázatnak tartom és árulásnak az országgal szemben, hogy amikor szabad lehetőség nyílt, amikor most végre megfizethettünk volna Léiért, Bulcsúért, és ezerszeresen nagyobb félelmet plántálhattunk volna az ellenségbe, mint Attila .... akkor bolond parancsra meg kellett állnunk határainkon, és most olyan békét ajánlunk, mintha nem is győztünk volna! ISTVÁN (elveszítve a türelmét) Gyáva, áruló — kire mondtad ezt? Tessék, nevezd meg! VAZUL (sápadtan, dühtől reszketve hallgat, majd csöndesen sziszegve) Akárkire mondtam, igaz. Az elrettentésnek 1084
