Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 12. szám - Jánosy István: István király alkonya (dráma)
9. jelenet (A haditanács: Vazul, Aba, Csanád) VAZUL Királyapám majd köntörfalazni fog, mint mindig a németekkel. Végül hozzáalázkodik Konrád térdeihez. ABA Te szerinted, Vazul herceg, mit kéne tennie? VAZUL Mit-e? Semmiképp sem várakozni. Ahány ló van az országban, arra mind felülni, és ezzel az óriás haddal berohanni a Birodalomba minél messzebb, és még vonulásában rajtaütni a Császáron. CSANÁD Szépen hangzik. Csak valósítani bajos. VAZUL Ugyan miért? Mert hibádzik a bátorság? CSANÁD Nem a bátorságon múlik. Tudsz-e mondani bátrabb vitézt Léinél és Bulcsúnál? És mégis seregestül ott vesztek Lech-folyónál! VAZUL Mégis csak azt mondom: rajta kell ütni a császáron. A régi taktikával. CSANÁD A régi taktikával mit érünk el? Csak újabb Lech-mezőt. A színlelt futást, a váratlan visszacsapást amazok már jól ismerik, és ha van elegendő haduk, pompásan ki tudják védeni. ABA Serege a császárnak pedig fölösen van. Hadba szólíthat akár ötször annyi fegyverest, mint amennyit mi tudunk. CSANÁD így igaz. Most vagy hódolunk, vagy fűbe harapunk. Akárhogy töröm a fejemet, ebből a veszedelemből szabadulást csak nem látok. ABA Magam se főztem kis semmi okosat. Csak egy ember tudna megoldást. VAZUL Ugyan ki lenne az? ABA István király. Öt még nem győzte le senki. VAZUL Nem győzte le? Kicsoda? Kupa, Gyula, Ajtony. Mert ezekkel ádáz indulattal volt el. De a császár előtt eddig mindig lesunyta a fejét, farkát, mint a félelmes eb! ABA Most nem fog tágítani. VAZUL Ugyan miért nem? ABA Mert a királyságáról van szó. Eddig mindenek térdet-fejet hajtottak neki. Most akarjon szolgálni, élete alkonyán? VAZUL Meglátjuk. Ha valóban nem hódol a császárnak, akkor én kitartok mellette mindhalálig. CSANÁD Én is. ABA Én is. Azt hiszem, mind az egész ország. 10. jelenet (Az előbbiek és István) ISTVÁN Látom, ti már sokat tanácskoztatok. Bizonyára kigondoltátok a haditervet. Mit javasoltok? (Vazulra néz) VAZUL (nyel és hallgat) ISTVÁN Ügy látszik, még nem jutott eszedbe semmi. És neked Csanád? CSANÁD (szemét mereszti és hallgat) ISTVÁN (Abára néz) És neked Sámuel? Bizonyára már kész plánummal jössz. ABA (hallgat) ISTVÁN Te is csak hallgatsz. Pedig most volna szükség okos tanácsra. Mert a császár most nem mogyorót ropogtatni jön hozzánk. CSANÁD A veszedelmet tudjuk, uram. De tanácsunk még nincs. ISTVÁN Szerencse, hogy rossz alvó vagyok. így az éjjel volt időm eltűnődni. Halljátuk a plánumot. Csanád és Aba Sámuel . . . CSANÁD és ABA Figyelmezünk, uram! ISTVÁN Ti majd a császárral néztek farkasszemet. Hagyjátok bejönni egész Kapuvárig, miután az odáig való területről minden élőlényt-embert, barmot, hátra költöztettetek. Nem hagytok ott egyetlen kepét, egyetlen tyúkot. CSANÁD és ABA Értettük és tesszük. ISTVÁN Kapuvár előtt fogadjátok és vitézül reácsaptok. Ha nem tudnátok megállítani, akkor magam fogadom őt Győrnél és megadom neki királyi válaszomat. CSANÁD Ügy legyen! Nem kímélem életemet ! ABA Én sem. ISTVÁN Vazul! Te a portyát kedveled. Most aztán megmutathatod, mit érsz el vele. VAZUL Életem a tiéd. Tudod, szíves-örömest veszítem el a németek ellen! ISTVÁN Tudom, Vazul, hiszen legközelebbi vérem vagy. Annyi lovast veszel magaddal, amennyit csak tudsz, és az Őrségben készen állasz, hogy ha seregével a császár átlépi a határt, te a hátába ke1082
