Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 12. szám - Jánosy István: István király alkonya (dráma)
Bényomoztunk a faluba, De hó reme ráma.. Várkony gazda udvarába, De hó reme ráma... Ottan látánk rakva házat, De hó reme ráma . . . Abban látónk vetve ágyat, De hó reme roma... Kiijjebb fekszik jámbor gazda, De hó reme ráma ... Belől fekszik gyönge hölgye, De hó reme ráma .. . Közbül fekszik párizs gyermek, De hó reme ráma ... Sörkéntgeti apját, anyját, De hó reme ráma .. . Kélj föl atyám, kélj föl anyám, De hó reme ráma . . . Mert eljöttek a regesek, De hó reme ráma .. . ELSŐ FÉRFI De szívesen fekünnék most az ágyba, ahol rókák, nyulak játszadoznak, és én lennék a róka! HARMADIK És ki lenne a nyúl? ELSŐ FÉRFI Az a lány ott ni! FIATAL LÁNY Azt hinné, hagynám? Kikaparnám a szemit! ELSŐ FÉRFI Azt hiszed tágulna a róka? Elkapná a nyakadat, hátra kötné sarkadat! (énekel tovább) Vörös róka az erdőbe. Szőrös puha a pöndölbe, Vörös kolbász a gatyába, Tegyék a bőrtarisznyába! FIATAL LÁNY (nagyot kacag) Nálunk ezt így éneklik: Róka, róka, mit csinyálsz? Likat ájok magamnak, hogy a vadász még ne lásson, Mert ha a vadász meglát, a bőrömet lenyúzza, kisasszonynak eladja. A kisasszony megvöszi, puhájára rátöszi. A kisasszony mögvötte, körű mégprémeztette. MÁSODIK FÉRFI De fölvágták a nyelvedet! Akkor már mutasd meg, hogy ott van-e a prém a helyén! MIND (kacagva ordítják) Mutasd meg, mutasd meg! Lássuk. ELSŐ FÉRFI (fölrántja a lány szoknyá- \ját) Ehen van ni! Megvan neki. l(Óriási kacagás, kavarodás. Oda tolonganak és húzkodják-nyúzkodják a lányt. | Letépik róla a ruhát.) GELLÉRT (a darabontokat rezzenti) És ti csak nézitek tétlen az Ördögnek e cselvetését ?! DARABONTOK (odarohannak. Vagdal- koznak össze-vissza. Sebesültek jajongá- sa, taposódás. Végül ott áll a lány két darabont között. Odavezetik egy pap elé.) DARABONT Ez volt a boszorkány. PAP Kaszaboljátok össze, hadd lássák: így jár az, aki az Ördöggel cimborái. És ugyanezt tegyétek mindenkivel, aki csak nyikkan. MÁSIK PAP Megszeplőztette a szent ke- resztséget! Vágjad, ne sajnáld! (A lányt pillanat alatt lekaszabolják) IMRE (rémülettel nézi) Atyám, te ezt tétlen nézed? Intsd le a papodat. GELLÉRT Nem tehetem, fiam. IMRE De hisz megölik. GELL,ÉRT Így kell lennie. Különben a tömeg nem juházódik meg, tovább illet- ienkedik, de valóban megszentségteleníti a Szent Keresztséget. Erre pedig azt mondja Urunk: „Jaj annak, aki megbotránkoztat egyet is az én legkisebbjeim közül. Jobb annak, ha követ köt a nyakára és a folyóba emészti magát.” IMRE Ártatlan volt az a lány! A többiek tépték le a ruháját! Ő nem akarta. GELLÉRT Nem volt ártatlan, hiszen elénekelte az Ördög varázsénekét. Méltán lakolt. IMRE És a mi Urunk mit mondott a parázna asszonyt kövezni akaróknak? „Az vesse rá az első követ, aki nem bűnös.” GELLÉRT (hallgat) IMRE (borúsan) Agyaglábakon áll itt a Jézus dolga. 5. jelenet (Szent Imre álma) IMRE (álmában beszél, amit lát, elmond, az a színpadon játékkal is megjelenítő- dik.) A holtak egymásután föltámadnak és kilépnek a föld alól és indulnak a felhőkön a Túlvilág felé. Köztük van a lekaszabolt lány is iszonyú sebhelyeivel. Mikor az Ég kapujához érnek, a Meny- nyei Kapus pásztorbotjával sorra megüti az érkezőket és azok rögtön megfiatalodnak, fölöltik kamasz-falakjukat. A lánynak eltűnnek a sebhelyei. Az angyalok eztán hófehér gyolcsinget adnak reájuk. 1077
