Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 12. szám - Dalos Margit: Liturgikus zene ikonnal (próza)

széltek, mint egy idegen országban. A háztetők fölött néha a levegőégben sárkányok lebegtek, s a dunai enyhe légáramok mozdulatlanságban tartották őket, s nem lehetett tudni, hogy a zsinegüket ki fogja és hol. Kicsiangyal korodban még úgy gondoltad, hogy a sárkányok a semmiből érkeznek, mert a háztetőkön túl ott a világ vége, ahol a visszhangos semmiben csak madarak szállnak, s rezgő mozdulatlanságú papírsárkányok.

Reggel és este megtelt az utca, mert az emberek jöttek és mentek a HÉV- re, utcabeliek, felsővárosiak, s egészen hegyi lakók, akiknek nyáron is sötétben kellett kelni, hogy a hévvel a munkahelyükre beérjenek. S a madzagokkal összekötött aktatáskák, utazókosár-szerű kisbőröndök a fonott szatyrok mélyén ott volt a melegíteni való kukoricakása, vagy a melasszal édesített cikóriakávé. Az még a háború előtt volt, amikor egy ilyen leejtett kisbőröndből gombócok gurultak szerte, igazi cukorral fehérre behintve, s egy szétnyomódott gombóc belsejében látni lehetett a mézszínű szilvát.

A hátadon túlról azért érkeztek hozzád értesülések. Egyik este, akkor, amikor apád a vécén ült. s anyád már a szók hátán lógó zakójából a tárcát kivette s tüzetesen megvizsgálta, s már tompán hallottad, hogy a pénztárca csu- kója csattan, az egyik testvéred azt mondta, hogy ott megy a túlsó oldalon a Lavotta György akinek arab felesége van, s ennek az arab nőnek a testvére a néger lány, aki a szüreti maskarában fönn ült a nagy teherautón, s az összes lány közt a legszebb volt, s a Lili néni fia akar neki udvarolni. A Lavotta és az arab nő eddig börtönben voltak, mert át akartak szökni a határon. S a Lavotta Györgynek olyan járása volt, mint a bokszotoknak, s valahogy a haja is úgy volt fésülve, elől egy búbos hullámmal, s nem volt a kezében se aktatáska, se spárgával összekötött kisbőrönd, pedig nyilvánvaló, hogy ő is a hévről ion, úgy mint a többiek. S láttad, hogy titkos rejtekajtón akar egy sötét padlásról kisurranni, de közben felhangzik a banda füttyjele, s Lavotta Györgyöt a feleségével együtt bekerítik, és biztos, hogy bunyó is volt, mégpedig undorító, sokan egy ellen. Ezt először Dollfustól hallottad, hogy annál undorítóbb nincs mint amikor sokan vernek egyet. A „park” közepén állt, és ott magyarázta a többieknek, és hogy, hogy nem, a hangyatelepieket védte, s a saját bandáját szapulta. Dollfus volt a nagyfiúk közt a legszebb, erős és hajlékony, s egymás után öt szaltót tudott csinálni, s ránézett a kisebbekre is, akkor is, ha azok lányok voltak. (Sose hallottál azóta szebb hangzású nevet, olyat, amiben együtt van a moll meg a dur, lágy ívelés és hősi nekirugaszkodás; mint amikor Markó Iván repül át egy egyszerre lágy és erős mozdulattal a színpadon.) Amikor egy képen először láttad a történelmi Dollfust Mussolinivel és Hitlerrel hármasban, s az arcára valósággal rá volt írva, hogy ő egy hitvány ördög, meggyőződésed volt, hogy itt valakik részéről valamiben nagy tévedés történt. S most, ahogy itt állsz az ablak előtt, s kevergeted magad körül a semmi kis port, a tévedések felismerésének órájában megkérded magad; hogy ez a valakik csak nem te magad voltál?! Jó, belátod, hogy te tévedtél, mégpedig nagyot, de ki tudja megmondani, hogy pontosan miben? S tanácstalanságodban megint verdesel mint a kendermagos szárnyú ikonangyal s valósággal „szomorú” leszel, mint nagymamád udvarán néha egy-egy csirke. Csak álltak lekonyult szárnyakkal, némelyik a féllábát egészen felhúzta, s ahogy a szemüket becsukták, a szemhéjuk alulról húzódott lassan fölfelé.

De a rádióban mégis zongorázott a Lavotta György. S te akkor a hátaddal úgy csináltál, mint az ajtóval, amit sarkig tárnak, s hallgattad a Rigoletto Parafrázist. S a hullámba nyomott hajú fejen, s a kissé vagányosra vett figurán

1068