Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 12. szám - Tóth László: (út)Leírás avagy Németóra (vers)
Pedig Hédi igazán szép lány. És: „ .. . A csodák teljét: látja — magát.” (Novalis) Oroszt és franciát tanít egy iskolában, az anyja Halléban él, az apja Bonniban, de róla nem szívesen beszél. Két üveg sör és két cigaretta között elmondta, hogy bejárta Kelet-Európát, végigsátorozta a Balaton-partot is, ahol megtanult néhány szót magyarul. És nem értette, hogy lehetünk mi magyarok, ha mégse vagyunk azok. Ű Franciaországba vágyik, s az első adandó alkalommal kint marad. •Kisfiús, kócos álmaim belém kapaszkodnak időnként, s úgy érzem, többé nem eresztenek el. Bevallom, itt villant először agyamba, hogy egyszer akár én is elhagyhatnám az országot, ahol élek. Ám ahonnan eljönnöm nem szabad, mondván, ha mindenki eljön, ki marad? „Ne tanítsátok hát, hogy hol lelem fel hazámat..Mert mit nevezzen hazájának az ember? Az egyik országban születtem, a másikban élek; az egyik nyelvet, múltat ad, a másik kenyeret: melyiket nevezzem hazámnak? Megtörténik, hogy olykor egészen egyszerű kérdésekre nem lehet egészen egyszerű válaszokat adni. Sőt az is, hogy egyáltalán nem lehet válaszokat adni rájuk. Mert megtörténik, hogy kiderül, mi sem bonyolultabb az egészen egyszerű kérdéseknél. Vagy talán ez a heverő, ez az asztal, ez a szék, ez a néhány rozzant bútordarab, ez a néhányezer könyv a hazám, melyek berendezik e zordon betonfálak közé szorított életem? Ez a test, mely napról napra gyengül, s időnként jelentkező fájdalmakkal üzeni: vigyázz!? Netán ez a vers, melybe egynkét tűnő pillanatra beköltözhetek, hogy újból száműzött csavargóként lépjek ki nyikorgó ajtaján? Hédi ugyanolyan panelházban él, 1062
