Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 12. szám - Tóth László: (út)Leírás avagy Németóra (vers)
TÓTH LÁSZLÓ (út)Leírás avagy Németóra FELJEGYZÉS EGY ÉN-ONTOLÓGIÁHOZ „— Was gibt es heute? — Es gibt Suppe, Reis, und Fleisch.” (Egy német nyelvkönyvből) Prágától Berlinig az utat az étkezőkocsibam vészeltük át. Igaz, én csak Űstítól, mert addig eltartott a pálinkám, amit előző nap vettem Budapesten, ahol oly jó a Szabadság-, oly jó a Szabadság-hídon sétálgatni. Mert az ötlet Pállasz Athénéja, nevezetesen, hogy ugorjunk el Berlinbe, Budapesten pattant ki a fejünkből: teljes fegyverzetében, egyszerre lobogtatva meg mindhármunk útlevelét. Mindhármunkét: az enyémen kívül még D.-ét és Sz.-ét, akik már Prágától az étkezőkocsiban dekkoltak. Néhány sörösüveg fedezékében, hát persze. Odakint sűrűn /////////// /////////// /////////// esett az eső. Megyek utánuk Üstínál, mert, mint mondom, elfogyott a pálinkám. Gondoltam, arra egy(-két) sört még én is ráönthetek. Szóval, D. és Sz. már ott beszélgettek nagyban. Űristen, hát nem a színházról?! Arról, hogy milyen a progresszív, a kreatív, a kegyetlen, meg az ilyen meg olyan. Arról, hogy milyen a szegény. Szegény színház! D. filozófusnak készült meg szociológusnak, s ilyeneknek. Tizenhat éves korában már a kisujjából rázta, a kisujjából Kantot, Hegelt, Marxot. ö sem tehet róla, hogy épp a színművészetire vették fel Budapesten, ahol oly jó az Egyetem-, oly jó az Egyetem- -presszóban „diplomázni”. Ezt megelőzően pék volt, kazánfűtő, díszletező. És eltanácsolták a jogtudományiról. Vagyis a jog(ászok)nak asztalánál nem foglalhatott helyet, sem egyaránt, se másképp. 1057
