Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 11. szám - Marin Georgiev: Falusi állomás, Az elhagyott ló, Ítélet, (versek - Utassy József fordításai)

MARIN GEORGIEV

Falusi állomás

Borisz Hrisztovnak

Megint ez a ló — lusta, botló.

Csönd. Égető, vak rekkenet.

Álmos és kókadt hársfa, zsongó.

Megint ez a fojtó meleg.

S csak egy rémült, riadt gyíkocska töri meg a csöndes derűt, rezzenti a füveket sorra, s minden újra elcsendesül.

De hirtelen — kitör a gőzből fütyülve, fújva, izzadón, egy ismeretlen célt legyőzőn, vadidegent utaztatón,

minden vonatok leggyorsabbja.

És csak a zaj. És csak a hang.

A kerekek vadul kattognak.

S már messze, messze, messze van.

Füstöt, még azt sem hagy nekünk itt.

Rezzennek a füvek sorra, s mint vigasz, úgy rétegződik rá a falvak szürke pora.

Az elhagyott ló

A kietlen és méla pusztán, égbe olvadva állig, ki igát vont, vetett, poroszkált, most alighogy látszik.

Kék ég lobbant villanva fel.

Üres minden, kihalt.

Kúszik, nyurgul, borítja el a növényzet indáival.

Fiát ez marad végül, csak ennyi — megsüketült, megvakult, vén lett,

1014