Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 11. szám - Marin Georgiev: Falusi állomás, Az elhagyott ló, Ítélet, (versek - Utassy József fordításai)

és fű, és fű, és fű tengernyi — Isten zöld adománya fénylett.

Nem volt ideje még egy perc sem, görnyedt gerince súly alatt — most már magának élhet fennen, övé virradattól a nap.

Nagy zöld legyek donognak körbe-körbe. Legel, megáll és újrakezdi.

Ezentúl már ez lesz .az élete — hajnali, déli, esti.

És fű, és fű árasztja el már — előbb térdig, aztán -szügyig.

Kit fölnevelt, lassan vele egy lesz, lám. Fű hullámzik, reng, gyűrűzik.

Már mindent kidaloltak, s jóval előttem, régen.

Mindent megtanakodtak — mondd, mi maradt hát nékem?

Gyűjtögetem szavainkat, és új rázom a létet.

Mind idegen, java mind az.

S mint soros, én is elégek.

Elhasznált levegőt veszek. Engem a vén nap emel, tart. Megúnt, nemkívánt leszek.

Más jön utánam a „sorban.

Végül nincs ítélet. . .

Sem isten, sem ördög nem ítél fölötted, csak utad ér véget, és nem leszel soha többé.

Tűnt csalások, vétkek, bajok — de értük jócskán megfizettél. Hibáidat sorolhatod, bocsánatos bűnök lettek rég.

* * -Xítélet

Andrej Germanovnak