Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 11. szám - Nino Nikolov: Várlak, Gyöngéd jel, Különbözőképpen térünk vissza,*** (versek) - Utassy József fordításai
Gyöngéd jel Valaha kisfiú voltam. Te kislány. A többi — távolságok és messzeségek. És távolról tisztán szerethetünk tán, a szerelem testvére a szenvedésnek. Most itt van közelemben. A telefon könnyedéin összekapcsolhatna veled. Két-három élet-zóna választ csak el: gyerekek, családok, gondok és minden. Kevés-e ez vajon egy nagy-nagy szerelemhez? Rászed fbenünnket egy szóval — „Örökre!” Az ámítása nem túl hosszú lesz-e, és bor nélküli, józan részegsége? Hogy is lehetne bor nélkül, mikor a pohárért nyúlok, s nem a telefonért? Bús távolságokon végigrohanva, mért nem akarlak utolérni, miért? Ringatják házunk süket földalatti vonatok: az egyik zúgás szinte a másikba érve. Legnevetségesebb az lenne, ha valahol egymás mellé kerülnénk. S nem is vennénk észre. Mi ez hát — távolsági szerelem-e ? Ha utazom, szeretek visszatérni! S a legjobb, hogy akik sebbel vágnak az útnak, halvány heggel térjenek a mindennapihoz.
