Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 11. szám - Kolozsvári Grandpierre Emil: A kibontakozás (elbeszélés)

hypothalamicus keringésszabályozás összerendezett működésének eredményeként a perctérfogat-frakciók redistribuciója figyelhető meg, a munkát végző, nagyobb oxigén- és tápanyagmennyiséget igénylő szövetek felé több vér áramlik, míg az adott időben inaktív szövetek és szervek vérellátása jelentősen csökken. Ez a keringésfiziológiai magyarázata olyan, gyakorta észlelt jelenségeknek, mint pl.: tűző napon mozdulatlanul állva sokan elájulnak (a kitágult lábvénák túl sok vért tárolnak), az izompumpa nem működik és az agy relatíve (aránylag) kevés vért kap; étkezés után sok vér áramlik a gyomor-béltraktusba, ha ilyenkor forró fürdőt vesz valaki, ami a bőrerek nagyfokú dilatációjára (tágulatára) vezet, szintén az agy relatíve rossz vérellátása okozza az eszméletvesztést. Mindezek alapján megállapítható, hogy a keringés redistribuciója (újraelosztása) élettanilag igen jelentős mechanizmus, amely a munkát végző szervek és szövetek optimális vérellátását biztosítja.

De mind a dilatációban, mind a perctérfogat-frakciók redistribuciójában az Ür végtelen bölcsessége nyilvánul meg. Mert ahogyan a Biblia mondja „és a nap feltámadván, minekutána elnyugodott a nap: ismét az ő helyére siet, a hol ő föltámadhasson.” Vagy ahogy távolabb mondja: — siet „délre, és általmegyen észak felé, az ő elforgásával körüljárván siet az ég, és hogy az ő kerengése szerint visszatérhessen az ég”, és tovább: — „minden folyóvizek sietnek a tengerbe: mindazáltal a tenger mégis meg nem telik; akármicsoda helyre a folyóvizek siessenek, ugyanolyan helyre visszamennek gyorsasággal.” És csak az emberi butaság okozhat bajt, ha mohóságában és étvágyában túlterheli a gyomor-béltraktust, megtömvén azt töltöttkáposz- lával, bájglival, fánkkal és hideg pulykasülttel, amit bűnösségében épp a Jézus Krisztus születésének ünnepén vesz magához és megismétli ugyanezt a bűnt a Fólia mariás szent ünnepén, amikor is nem a szentségnek örül, hanem gyarló testét gyö- ayr.. kódleti. Csak a balgák csodálkozhatnak tehát, ha a mennyei hatalmak eszmé- i lenek ideiglenes megvonásával büntetik azt, akiből épp az egészséges eszmélet, ■ agyis az öntudat hiányzik."

Ez a „tanulmány” is amellett szólt, hogy szerzője nem mindennapi ember, ám az átlagtól való elhajlása aligha értékelhető pozitívumként.

Mindenesetre most már izgatottan siettem a találkozó elé, feszített a kíváncsiság, milyen az az ember, akiről az ismerősei oly ellentételesen vélekednek, s akinek a tanulmányában egy szkrizofén önarcképe mutatkozik meg.

Egy óra tíz perckor nyomtam meg a csengő gombját, s valamelyes szorongással néztem az eljövendők elé.

Maga Kövesfalvi nyitott ajtót. Magas, izmos, előnyös külsejű férfi töltötte ki az ajtó rámáját. Egy másodpercig mozdulatlanul vesztegelt, semmi jelét nem mutatta, hogy vendéget vár s a vendég én vagyok. Szeme-szája gyanakvást tükrözött, a felhő, a gyanú felhője szemem láttára oszlott el. Helyét valamilyen kényszeredett mosolyszerűség foglalta el, a kifejezés Adriennt idézte, pontosabban Adrienn sajátos mosolygását, olyankor tűnt fel az arcán, ha valami rosszmájúságot mondott, s ez gyakran megtörtént. Apja, mint a rossz tanuló ismételte ezt a kifejezést gépiesen, erőtlenül, humortalanul. Biológiailag mosolygott csupán, lélekben nem, ebből az elvetélt mozdulatból hiányzott a só, hiányzott az íz, hiányzottak a nedvek. Ott-tartózkodásom egész ideje alatt Kövesfalvi mentes maradt a jókedv legparányibb rezdüléseitől.

A fáradtság legcsekélyebb jelét sem mutatta, noha több mint két órai bibliamagyarázat állott mögötte. Talán az a tudat befolyásolta, hogy a könyvek könyvének rejtett értelmét fejtegeti, s ezért gondoltam, hogy legfőbb gondja a komolyság erőltetése. Holott mást előltetett, afelől igyekezett meggyőzni környezetét, hogy nyugalma végleges, semmi nem zökkentheti ki belőle. Pedig állandó izgalom feszítette, két kézzel kellett visszafognia magát, hogy a belső fékek föl ne mondják a szolgálatot, ennek a forrongásszerű lelkiállapotnak a tényét iparkodott mindenáron leplezni, s elhitetni, hogy nyugalma mindennek ellenáll „tőlem beszélhettek, amit akartok, csinálhattok bármit, én nem vesztem el a béketűrésemet”, mert én igenis nyugodt vagyok, olyan nyugodt, hogy majd szétvet a belső nyomás.

Átestünk az első szabványos banalitásokon, idő, foglalkozás, adók, politikai helyzet, az üresjárat jóvoltából szemügyre vettem a szoba berendezését. Az ormótlanul terpeszkedő, mázsás keményfa bútorok a hajdani jólétről üzentek, csakúgy mint a

063