Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 10. szám - Garai Gábor: Galamb a porban, Vasárnap délutáni szender (versek)

GARAI GÁBOR

Galamb a porban

1.

— Inkább üssön belém a sárga villám, semhogy lekókadt szárnnyal kucorogjak egy elaszott bokor tövében — röpülés után? — repülésre bénán!

— Fönt az égben ha belém csaphatott volna a tűz, saját toliamba sült peosenyéje lehetnék rámszorulóknak; de így, itt e poros cserje tövében

csak azt látom: egy borzas szőrű macska közelít felém, úgy tesz, mintha vadászna, s megmérkőznék vele; szeme szűkre zárt, alig feslő zöld rügy, nem tudja még, ha rám veti magát, én meg se rebbenek.

2.

— Mert meggyűlöltem létezésemet: madár, ha szállni nem tud, minek él? Jobb tán a kőnek, ha megáll hulltáhan a levegőben,

jobb a f oly ónak, ha visszafelé ömölnek föllázadt hullámai, jobb a földnek, ha friss esőre vár, mert már kérgesre száradt; de aki szállni nem tud, a madár ugyan még mire várhat!?

3.

Ne is várjon semmire. Zörrenő könyörület-morzsákra semmiképp se. Nem más hibás. Benne nem volt erő, hogy az életét .madármód leélje.

914