Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 10. szám - A SZOVJET KULTÚRA NAPJAI MAGYARORSZÁGON: - Szabó László Sándor: Jeladások a jég alól (Mati Unt műveiről)
két „főszereplőjéül” olyan alakokat választ, akik pszichéjük révén válnak érdekesekké — amúgy igazán köznapi emberek. Kask, a borbély háborús emléke miatt válhatnék a pszichoanalitikus jó alanyává: nadrágja miatt németnek nézték, egy éjen át várt kivégzésére — ezalatt teljesen megkopaszodott —, másnap reggelre aztán tisztázódott személyazonossága. Távcsővel tanulmányozza a szemközti házak életét, és szomorúan tapasztalja, hagy semmi „szörnyű” sem történik, önkéntes rendőr egy ideig, de nem bírja a — szerinte — túlzottan finom módszereket; kilép s gondolatban gyilkolja az — általa fcivetendőnek tartott magatartást tanúsító — embereket. A hatvanas évek végétől megcsappan kuncsaftériája: nem jönnek a fiatalok („A’rendőr látta el a borbély funkcióját.”). Magának való, zárkózott ember; télli sétáján elmerengve egy autó elé lép: a konvencionális „tetőpont”-fogalam el'hagatellizálósaképp az ő halála „hozza össze” az Őszi kavargás „hőseit”. Theo, a vendéglői portás erotikus túlhajtá- sokba bocsátkozva vetkezi le egyenruhás hétköznapjai egyhangúságát. Sorszámozott kalandjai viszont egy másfajta rendszeresség csapdájába ejtik: szánalmas extravaganciája csak neurózisát növeli; az asztrológ'ai logaritmusok bűvöletében igazi play boy-já nem válhatik. Maurer építész mintegy Eero ellenpárjaként szerepel a történetben. A negyven éves, sikeres „városépítő” Le Corbusier híve, a funkcionalizmus bábja, számára (az általa is tervezett) Mustamäe igazi paradicsom, ö a legstatifcusabb figura: az Epilógusban új, Mustamáenél is nagyobb lakótelepet tervez. Mati Unt olykor mikro-precíziós leírásokat iktat a regény szövetébe: részletesen tudósít Tallinn lakosságának százalékos nemzetiségi összetételéről; Kask statisztikát készít, hány erkély, ablak, helyiség található egy lakóépületben; Peeter centiről-cen- tire veszi szemügyre szobáját (ez a funkcionális logika csődje is egyben — „A szekrény fából van, akár háttal állsz neki, akár szemben.” stb.); és így tovább — de mindez nem Robbe-Grillet-i póz (Az útvesztőre gondolok itt): a lefojtott vagy ki sem alakult érzelmek eilenpólusakén a zárt rendszert alkotó világ minduntalan lakói fölé türemkedik. * Sötét tónusú kép a Mati Unté. Állandó szesz-szag árad elénk a lapokról (éjjelente a taxisok is pálinkát árulnak), a szürke évszakban (Peeter kedvenc színe az ezüstszürke, „kiváltképp a feketével együtt” — ilyen lett a magyar kiadás borítója is!) még inkább színüket vesztett díszletek között defektus felé közelítő emberek ténferegnek — ám „Laura sokszor hallatta már, hogy aprócska hazája igen szép ország”, és Mati Unt mesteri kézzel színez be egy-egy négyzethálót Mustamäe kockás lapokra írt „történetében”. A víz alatt élők című észt népmese ifjú hősére emlékeztet, akinek „fejjel lefelé szánkázva kell dübörögtetnie az új jeget”, jelt adva az embereknek az átkelés veszélyeire. A jég alól jövő jeladásokat persze nem könnyű meghallani. De arra figyelmeztetni, ami embertársai sorsát veszélyezteti: minden írástudónak alapvető kötelessége. 913