Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 10. szám - A SZOVJET KULTÚRA NAPJAI MAGYARORSZÁGON: - Árpás Károly: Az észt nemzeti megújulás (tanulmány)
meny, hogy földjeiből minél többet szerezzenek, még annyira erős, hogy háttérbe szorítja az egymás közöttit. Ez a törékeny érdekegyséig adja a tulajdonképpeni mozgalom tömegét. Az értelmiségen belül nemcsak a számszerű növekedés jelent változást, hanem hogy a rétegen belül az észt etnikum döntővé válik az egyház, az oktatás, a közélet és a tudomány területein. A periódus kezdetét nemcsak a gazdasági-társadalmi változás újabb szakasz miatt datáltam 1856-ra, hanem mert ekkor jelentkezik új momentum a politikai mozgalomban is: a modem értelemben vett politikai lap jelentkezése. Bár a 40-es évektől látensen van igény észt lap teremtésére, s maga Jannsen is 1850 óta próbálkozott az engedély megszerzésével, de csak az uralkodóváltás, a liberalizáció első kísérletei, a központosítási politika finomodása teremt lehetőséget erre. Jannsen 1856 végén kapja meg az engedélyt — jellemző, hogy a kormány hogyan biztosítja magát: az esztofilek is lapot kapnak, Willigerode lelkész szerkeszti. A két újság versenyéből Jannsen kerül ki győztesen. A Pärnui Postás már polgári vállalkozás, nem mecénástól függ, s megtérülését, a hasznot az adja, hogy előfizetői, vevői a tulajdonossá váló észt rétegekből adódnak, a lap nekik íródik. Bár lojalitásához, konvancionalitásához nem fér kétség (ez fennmaradásának záloga), rejtetten politizál. Jelentőségét a néphez fordulása adja (ez az első szám első közléséből is kiderül: ’Köszöntelek, szeretett észt nép!) Én, a Pärnui Postás, / hírül adni bátor vagyok — / mindazt, mi a világon történik, / tudatom hasznodra, / hogy :a te néped is tudja / hogyan élnek és cselekednek / a világ országai’; s együttérzése, a nép gondjaival, kísérletei, tanácsai megoldásukra. Ezért válik az Észt Tudós Társaság évkönyve ez időtől fogva csupán tudományos kiadvánnyá. A lap keresettségét biztosította híranyagának sokszínűsége, ezt s az írások szintjét pedig Jannsen jó szerkesztői érzéke munkatársainak megválogatásában. Kiváló taktikai érzékkel elérte, hogy lapja megkapjon minden megkapható támogatást. Az orosz birodalmi szervek lojalitásáért, a balti-német esztofilek és konzervatívok a lap enyhe liberalizáló vonalát megalapozó konzervativizmusa miatt, az észt tömegek pedig támogatták, mert nekik szólt, s egyenlő félként kezelte őket. Ezért és így éri el. hogy Tartuba költözve már Észt Postás címmel adja ki lapját, amely országos lappá válik (a Pärnuban hagyott lap barátja és kiadótársa kezében maradt). A taktikai érzékre pedig igen nagy szüksége volt. Ezek az évek különféle eszméket hordoztak, neveltek; nagy gond volt ezek közt eligazodni, újságjait úgy megjelentetni, hogy ne veszélyeztesse lapengedélyét, ne veszítse el előfizetőit — a lapok biztosították anyagi helyzetét —, se pedig személyi szabadságát. A balti nemesség az orosz társadalmi-gazdasági változások nyomán bekövetkező politikai átrendeződés során elveszítette birodalmi pozícióit. Ezért hatalmi monopóliumának biztosítékát, egy lehetséges jövőbeni változás alapját rendi autonómiája megőrzésében látta. Ez biztosította a nem-nemesek autonómiáját is. Az esztofilek vezetésével, közvetítésével közeledtek az észtekhez, igyekeztek megnyerni képviselőiket. Noha a germanizációról már szó sem lehetett, a múltat nehéz volt elfelejteni. A törékeny egység mégis létrejött, ha hallgatólagosan is, s gyümölcsöző mindkét fél számára. Az észtek kulturális életük fellendítéséhez erkölcsi és anyagi támogatást kapnak, a balti konzervatív erők az autonómiáért vívott küzdelmükben nem kényszerülnek „belharcra”. Az orosz koncepciók egyetlen közös jegyben találkoztak: a birodalmi integrálódás, az orosz vezetésű egység megteremtésének céljában. Az orosz nemesség akár a liberalizáló kormányköröket támogatja a gazdasági, társadalmi reformizálásban, akár az „ellenzékbe” szoruló, majd az udvari támogatást megszerző ortodox egyház kialaki- totta konzervatív szellem híve: egyaránt szemben találja magát a balti bárókkal. A felnövekvő nem-nemesi értelmiség csatlakozik hozzájuk a támadásban. A nyugatosok egy lehetséges feudális színezetű restauráció veszélyét látják a balti rendi privilégiumokban, s a balti nemesség erejében a kapitalizálódás (kerékkötőjét vélik felfedezni. A szlavofilek szintén „balról” támadják az autonómiát — (1861), Katkov cikke az ortodox egyház áldatlan állapotáról a balti kormányzóságokban; ugyanebben az évben 899
