Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 10. szám - A SZOVJET KULTÚRA NAPJAI MAGYARORSZÁGON: - Árpás Károly: Az észt nemzeti megújulás (tanulmány)

egy Berlinben kiadott pamflettel (Blagovescsenszkij — a itallinniákhoz tartozó orosz kormánytisztviselő:), ’Az észt és urai’ cíművel Európa-hírű támadást indítanak a balti német autonómia ellen. A szlavofil nézetek lelepleződése a hírhedt Számár in — Schirren vitában történt meg, 1869-ben. Szamarán Prágából, Berlinből támadja a kormányt. Véleménye szerint ha a cár nem bízik az orosz „népi ösztönben” (ti., hogy az engedmények a gyengeség jelei), és nem fogja keményen a nem-orosz népességet, akkor az idegenek olyan lázadást robbanthatnak ki, mint amilyen a lengyel volt. Legnagyobb a veszély „a Balt-tartományokban ... [ahol] nagy oroszellenes propaganda működik, melyet a nemes birtokosok, lelkészek, tanárak vezérlenek, s melynek eszközei a tisztek, írnokok, kántorok, iskolamesterek, egyházfiak, különösen pedig a lett és észt újságok.” Az orosz nép történelmi ösztönére hivatkozva a következőkre kér feleletet: érvényesek-e a tartományok kiváltságai?; az orosz állam törvényei kötele- zőek-e?; mi van az orosz nyelv jogaival?; mit tesznek a tartományi orosz lakosok és az ortodox egyház állapotának javítására? Kijelenti, hogy a balti értelmiség német, így Németországhoz szít. Velük szemben Oroszország a parasztokban leljen segítő támaszra — ez lenne a helyes politikai út. Számonkéri, hogy miért nem vitték végig a térítést a 40-es években, s miért a németekkel szabadíttatták fel a jobbágyokat. Golo- vint dicsőíti, aki helyesen fogta fel főkormányzói feladatát, s ha a balti bárók meg nem -buktatják, akkor 1850 óta az orosz lenne a -tartományok nyelve5, de fciútnak az orosz viszonyokba (a megreformált, de a soviniszta birodalomba) való betagozódást találják egyetlen lehetséges választásul. A narodnyikok és később a nihilisták egyelőre az orosz helyzet megoldásával foglalkoznak, látóterükből a nemzetiségi kérdés kimarad, vagy háttérbe szorul.

Tekintsünk a térképre: ahány várost látunk, mindenütt akad egy kicsi csoport, amely patrióta-nacionalista buzgalommal az észt nemzeti megújuláson dolgozik. Régi kulturális központ Tar-tu, Tallinn, Kuressaare, Pärnu, Pöltsamaa, Kireutzwald oda- költözésével azzá lett Vöru, az 1854-es tanítóképzővel Kun-d-a és az 50-es évek végétől Pétervár. A földrajzi szóródás nézetkülönbségeket és -azonosságokat takar. Kíséreljük meg a főbb csoportok elkülönítését munkásságuk alapján:

a) a Kreutzwald nevével fémjelezhető csoport, ide sorolom azokat, akik a felvilágosodás és a romantika filozófiai talaján állnak, akiket megérintett a hermhutita tanok etika- és közösség-központúsága — s a nemzetiségek és felekezeték feletti tudományos és irodalmi tevékenység fontosságát hangsúlyozták. Ez az irányzat igen erős az Észt Tudós Társaságon belül, Kuressaaréban, Pöltsamaaban és Vöruban.

b) Neus köre Tallimn-ban már közelebb áll a politikához. A tudományos élet mellett a mozgalom kibontakozásakor ők képviselik -a németekkel való szembeszállás gondolatát — az orosz esztofi-lekkel -működve együtt, kormány-lapokban publikálva — német nyelven. Jelentős a befolyásuk a kundai tanítóképzőre, és jó a kapcsolatuk Kölerrel.

c) Jannsen lapja köré csoportosulok — Ta-rtu és Pärnu a központjuk. Egyházi indítással érkeznek a mozgalomhoz (a pi-etizmussal, az ev-angélikussággal és a herm-hu- tizmussal egybehangolódva), s az Európából átszűrődő liberalizmus hívei. „Parti-képesek” az esztofilek szemében, nem kötik le magukat, nem határolják el nézeteiket másokétól. Kezükben van az észt nyelvű sajtó.

d) Kölerhez kapcsolják a Pétervári Hazafiak Körének vezetését. Tagjai az udvarban, a cár környezetében, illetve a fővárosban élő észtek, német és orosz esztofilek. Tevékenységük a lojal-itás-líberalizmus-radikalizmus-tudományosság változó arányú keverékével minősíthető, összefogta őket némi önáltatás, hit abban, hogy az uralkodó befolyásolásával, udvari, kormányhivatalnoki kapcsolatokkal sikereket, engedményeket érhetnek el.

A csoportok -nem álltak távol egymástól, egyetemi kapcsolatok, -látogatások, levelezések és barátságok fonták össze a közös ügyért imu-nkálk-odókat. Ugyanakkor befolyásuk nem volt egyenlő. Jannsen iránya magához vonja az olvasókat. Miért válhatott épp ez a csoport a -mozgalom vezetőjévé? Győzelmét nem kis részben köszön900