Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 10. szám - A SZOVJET KULTÚRA NAPJAI MAGYARORSZÁGON: - Árpás Károly: Az észt nemzeti megújulás (tanulmány)

tatott, hogy a balti kormányzóságok politikai élete másképpen fog zajlani, mint ahogy az esztofilek, a konzervatív arisztokraták, az autokráció hívei, a szlavofilek, vagy maguk az észt értelmiségiek vélték.

A NEMZETI MOZGALOM EGYSÉGÉNEK MEGTEREMTÉSÉÉRT (1856—1869).

„Van ugyan egy párt, az úgy nevezett észt párt..., amely még észt gym- nasiumról is álmodik; de az már igazán álom ..., melynek valósítása lehetetlen. Észt gymnasium! lehetetlenség az!” (Z. tiszteletesnek, a rigai Szt. Jakab templom észtül is tudó lelkészének 1869-es nyilatkozata)

Időszakunkban a Baltikum elveszíti reform-laboratórium szerepét, a balti követelések a birodalmiakkal összefonódva találnak félmegoldásokat. Igaz, a birodalmi gazdasági átalakulásban elöl jár, de ugyanakkor fokozódik a gazdasági és politikai integrációs nyomás is. 1856. Esztlandra is kiterjesztik a 77 pontot. 1859-ben eltörlik a belső vámhatárt. Az 1860-as évek elejének mozgalmi (petíciók) eredményeként 1863-ban útlevél-rendelettel könnyítik a belső migrációt, 1865-ben rendezik a tulajdonos—bérlő viszonyát, s a 77 pontot kiterjesztik Saaremaa szigetére is; 1868-ban pedig betiltják a munkabérleteket. Ezzel a reformokkal való átalakulás folyamata lezárultnak tekinthető.

A mezőgazdaságban két módosulásra hívhatjuk fel a figyelmet: az egyik a kapitalista módszerek terjedése, a másik a birtokszarkezet lassú átalakulása. A vetésforgó megnöveli a termőterület kihasználását, a takarmánynövények a belterjes állattenyésztés felé mutatnak, a szarvasmarhatartás fellendülése alapozza meg a jövő tejszövetkezeteit. A termelés jövedelmezősége tükröződik egyrészt a bérletek árának növekedésében, másrészt abban a hatalmas mozgalomban, amely a földvételre irányul. (1869-ben a lívlandi tartományiban 1 ha föld átlagára kb. 100—110 R. A 77 pont lehetőségével élve 56 596,33 ha földet vásároltak meg, ez a megvásárolható föld 28,10% — s mindezt jobbára az utolsó 6—10 évben.) A birtokszerkezet átalakulásának társadalmi következményei mellett gazdasági is lesz: a kistulajdonosi árutermelés versenytársként jelentkezik. A kereskedelem megőrizte jellegét és jelentőségét. Ám annyi változás van, hogy megnyílik a birodalmi piac, s itt már az észt is versenytárs lehet. Az utak állaga nem változik, bár a tengelyes közlekedés eléri lehetőségei határát. Az igazi változást jelentő vasút azonban még terv csupán. Jelentősek a változások az iparban, különösen a könnyűipari ágakban. A manufaktúrák visszaszorulása a gyáriparnak ád teret. A sajátos gazdasági-.társadalmi fejlődés és környezet magyarázza, hogy a háziipar és kézművesség nem veszíti el jelentőségét. A kapitalizmus benyomul a gazdaságba, de nem válik meghatározóvá.

A nemesség számaránya csökken, amit még tetéz a mindig érvényben lévő matri- kula-jogosítvány. A rendi polgárság aránya szintén csökken, ám a városokban ugyanúgy kezében tartja a hatalmat, mint a nemesség a városon kívül. A jogokhoz való konzervatív ragaszkodás az ellentétek éleződéséhez vezet, különösen azért, mert az észtek a gazdasági, társadalmi ellentéteket nemzetiségiként, etnikaiként értékelik. Az államapparátusban, a közéletben növekszik az orosz elem. Az ipari munkások alacsony létszámuk, heterogenitásuk miatt még nem jutottak el a szervezettség azon küszöbéig, hogy a társadalmi, politikai küzdelmekben számottevő tényezők legyenek.

A legjelentősebb változások a parasztságon és az értelmiségen belül játszódtak le. A 77 pont lehetőségei tovább erősítik a parasztság vagyoni tagozódását. Az elkülönülő rétegek hasonlítanak a jobágyfelszabadítás előtti régi tagozódáshoz megoszlásukban. Amiben különböznek, az létszámuk aránytalanságában, illetve a csoportok közötti vagyoni különbség szakadékainak gyorsabb mélyülésében jelentkezik. Időszakunkban az ellentétek láthatóak már, ám a nemességgél szembeni ellentét és a re898