Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 10. szám - A SZOVJET KULTÚRA NAPJAI MAGYARORSZÁGON: - Árpás Károly: Az észt nemzeti megújulás (tanulmány)
ÁRPÁS KÁROLY Az észt nemzeti megújulás ,,S Kairo fia visszatér még: Hoz hazánkra boldog békét, S újjá alkotja észt népét!” (Kalevipoeg) Az utóbbi években a Kelet-Európa-kutatás végre törleszti nagy adósságait. Különösen nagy figyelmet keltenek azok a művek, amelyek Kelet-Európa történetének másságát kimutatták, valamint azon okoknak kutatása, amelyek az eltérés kiindulópontjai lehettek, illetve az eltérést továbbra is megalapozták. Az egyik vitatott kérdés a polgári átalakulás és a nemzetállam létrejötte. Nyugat-Európa gazdasági, társadalmi változásai, államainak politikája, a kultúra, az ideológi megújulása példaként állt a perifériák előtt. Különösen a polgári nemzetállam, hiszen Kelet-Európa népei az orosz kivételével nélkülözték. Ez a szükség fedhette el a kor gondolkodói előtt a gazdasági- társadalmi átalakulások elsődlegességét, ez követelhette meg, hogy „vigyázó” szemeiket a nyugati kultúra eredményeire vessék, s a nyugati áramlatok sugalmazhatták: a nemzettudat létrejötte az első lépcső a polgári nemzet kialakításához. A nemzetek „ébresztői” a felvilágosodás közvetített tanain és a herderi, kanti, hegeli filozófián nevelkedve megkezdték az ideológiai küzdelmet a feudalizmust védő konzervativizmussal és egyházzal, e harc közben létrehozták sajátos államelméletüket, amelyek aztán többkevesebb sikerrel valósultak meg a 19—20. század folyamán. A 18—19. század fordulójára az orosz birodalom egyik fontos kérdése a modem állammá szerveződés: a központosítás, a rendi, feudális autonómiák felszámolása. A másik: a gazdasági-társadalmi szerkezet óvatos átalakítása. A két feladat megvalósítása többek közt az észt etnikumú kormányzóságokban is szembekerült egymással. A birodalmi aútökrácia és a területi (rendi) autonómia a gazdaság és a politika terén zajló harcaiban úgy kívánt támaszkodni a kizsákmányoltakna, hogy hivatkozhassék „magasabb” etnikai, nyelvi okokra is. Váltakozó módszerekkel és eredménnyel kívánták elősegíteni az asszimilációt, s ez felkeltette az etnikai elkülönülésnek, a nemzet létrejöttének, „újjászületésének” igényét. A mozgalom kibontakozását, terjedését és győzelmét az észt nép kulturális szintje igen befolyásolta. (Ebben nagy szerep jutott az evangélikus és a herrnhutita hitnek.) A vallás mellett szerepe volt a felvilágosodásnak is — a tudományos gondolkodás terjedése a még ismeretlen területek felé terelte a balti tudósok figyelmét. Nyelvtanok, útleírások születnek, s ha java részük német nyelvű is, ám íróik humanista-racionalista elképzeléseik valóra váltásával ott bábáskodnak az észt nemzet megszületésénél (esztofilek). A fogalom meghatározása Niederhauser Emil érdeme, az összehasonlító történet- tudomány gyümölcse.1 A mozgalom mi-tudata a két asszimilációvá! fenyegető, etnikailag is elkülönült uralkodó osztály (orosz, német) ellen lirányul — ez a kettősség okozza majd a taktikai elképzelések ütközését. A vezetők, az általuk képviselt rétegek szociális helyzetéből eredő gazdasági érdekeknek megfelelően, esetenként más-más (német vagy orosz) erőt éreznek nagyobbnak és fenyegetőnek és a „gyengébbel” szövetkeznek identitásuk megtartásáért. Az időhatárok kijelölése tág értelmezhetőségük miatt bonyolult feladat. A gazdasági-társadalmi fejlődés adott szintjét a politikai eseményekkel és a kulturális élet fényeivel összevetve a következő körülményeket vettem figyelembe: a) mikor ismerik fel az aktuális gazdasági-társadalmi fejlődést végrehajt(hat)andó feladatként; b) létezik-e olyan réteg, amelynek tagjai ezt felismerve megszervezhetik, vezethetik a mozgalmat; c) létrejött-e az a bázis, az a tulajdonos-jellegű tömeg, amely csatlakozik a vezetőkhöz (akik megfogalmazzák az érdekeiket), és megvalósítja elképzeléseiket. 894
