Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 10. szám - A SZOVJET KULTÚRA NAPJAI MAGYARORSZÁGON: - Árpás Károly: Az észt nemzeti megújulás (tanulmány)

Az észt nemzeti megújulási mozgalom: 1. a balti feudális társadalom reformok útján való átalakításával veszi kezdetét, 2. egyidejű ia bomlás utolsó és az új társadalom kialakulásának első szakaszával, 3. a kapitalista viszonyok (észt) uralkodóvá válásával zárul — ez már az orosz imperializmus kezdeti időszaka is. A meghatározott időben nehéz kiválasztani azokat az időpontokat, amelyek a sza­kaszt nyitják, illetve lezárják. Ha az 1. pontban foglaltakat a mozgalom előidejének tekintjük, akkor 1857, Jiannsen újságjának megjelenése a mozgalom kezdete, és 1886, Hurt vezető szerepének véglegessé válása a vége ennek a folyamatnak. Értelmezésem szerint az észt nemzeti megújulási mozgalom az 1850-es évek végén válik valóban mozgalommá, és az 1880-ias évek végével, egy sajátos kultúrideológia kidolgozásával és unalomrajutásával zárul. A NEMZETI MOZGALOM ELŐZMÉNYEITŐL AZ ÖNTUDAT JELKÉPÉNEK (A KALEVIPOEGNEK) MEGALKOTÁSÁIG (1800-AS ÉVEK—1856). „Hogyan kell a művelt észt társadalomnak a nagykorúvá tett, a jobbágy­ságból felszabadult, de még kiskorúsága és csüggedtsége terhei alatt só­hajtozó népet a felvilágosodás és a szellemi újjászületés útján a legmeg­felelőbben segíteni? Azt hiszem, két módon: adjunk a népnek egy eposzt és egy történelmet — és mindent megnyertünk . .." (G. Schulz-Bertramnak 1839-ben az Észt Tudós Társaság nyilvános ülé­sén elhangzott beszédéből) Tekintsük át röviden a balti kormányzóságok gazdasági-társadalmi helyzetét! A me­zőgazdaságban a feudális földtulajdon és a „második jobbágyság” volt az uralkodó, ám az elmaradottság ellenére a birodalom legfejlettebb területeinek egyike. A piac és a birodalom megnövekedett igényeit a feudális termelés nem volt képes kielégíteni, kiútnak csak a földesúri kezelésű földterület és a jobbágyterhek növelése ígérkezett. A kereskedelem jelentőségét növelte, hogy a hagyományok mellett itt voltak a Nyugat felé irányuló kereskedelem legjelentősebb kikötői — Nagy Péter többek között ezért tartotta fontosnak megszerezni ezt a területet. E városok polgársága azonban koránt­sem volt azonos gazdasági és társadalmi jellemzőit és jelentőségét tekintve a nyu­gat-európaival. Polgári vállalkozásokkal alig találkozunk, modem üzemek alapítását a feudális viszonyok akadályozták. A polgárság döntő többsége német volt, s a német vezetésű városi hatóságok, a kézműves céhek, a kereskedők gildéi könyörtelenül szem- befordultak minden nem-német igénnyel.2 A problematikus gazdasági helyzet nem­csak a társadalmi ellentmondásokat erősítette, hanem megosztotta uralkodó osztályt. Ez — mint a német hódítók maradéka — erősen összetartott a társadalmi status quo fenntartásáért, s ennek biztosítékát a Péterrel kötött szerződésből következő autonó­miában látta. A szövetség a bomlás felé haladt: a balti nemesség nem volt hajlandó megosztani földmagánlulajdonosd monopóliumát, részt kívánt termékei értékesítésé­nek hasznából, igyekezett befurakodni a városi magisztrátusba, és meggyengítette az evangélikus egyházat — rokonszenvezve a beszivárgó, hatásosabb népi befolyású herrnhutita tanokkal. (Terjed a felvilágosodás is, míg 1789 beláttatja kifutási lehető­ségét.) Ezek az ellentétek háttérbe szorulnak, valahányszor az orosz központosítási kí­sérletek megsértik az autonómiát, vagy ha az elnyomottak megkísérlik lerázni terhei­ket. Az elnyomottak között természetesen folyt a rétegződés. A század végére a telke­sek száma csökken, a lelketlenek száma nő. A jogfosztottság, a teljes kiszolgáltatott­ság, a terhek növekedése és a majorság terjeszkedése, valamint a birodalmi intézke­dések (fejadó, újoncoztatás) erősödő osztályharchoz vezettek; szökések, zavargások, felkelések jelezték, hogy a fennálló viszonyok anakronisztikusakká váltak. A városok­895

Next

/
Thumbnails
Contents