Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 1. szám - SZILÁGYI DOMOKOS EMLÉKÉRE - Vékony Gábor: Késő népvándorláskori rovásfeliratok (tanulmány)

szági Vadstenán lelt (mára elveszett) aranybrakteata [(díszként hordott érem- utánzat) „körirata” a 350—450 közötti időiből, az ugyanitt, Kylveriben talált sír egyik kőlapjának rúna-ábécéje, a burgundiai Oharnayból előkerült ruhakapcsolótű „felirata” vagy egy, a Themséből kiemelt kés betűsora. De ilyen emléket hazánkhoz közeli területről is ismerünk, a boszniai Brezán, egy oszlopfőre vésett rúna-ábécé akár a Dunántúlon született Nagy Teoderik gótjai- nak emlékét is őrizheti.

A korai rúna-ábécé 24 betűből állt. A betűk sorrendje azonban nem az általunk ismert rendet követi, hanem a következő: /, u, th, a, r, k, g, w, h, n, i, j, p, e, z (R), s, t, b, e, m, l, ng, d, o. Innét, e sorrendiségből származik neve is, a juthark. A betűknek „beszélő” neveik voltak, így az / je (jaihu), azaz „jószág, birtok”, az u uraz (urus), vagyis „tulok” stb. Ebből arra lehet következtetni, hogy a germán rúna-ábécé kialakításában szerepet játszottak korábbi ideogrammok is, s ezek neve vált a betűk nevévé. Hasonló jelenséget a türk rovásírásban is megfigyelhetünk, ahol a magaslhangú szavakban használt b betű a ház (török eb) ’képjeléből, a mélyhangú j jele a (hold (török aj) képjeléből »alakult ki. Mindez persze nem változtat azon a tényen, hogy a germán juthark, meg »a türk rovásírás is meglévő álbéqék alapján (keletkezett.

A rúnák asak két területen éltek tovább, Angliában és Skandináviáiban. Mindkét vidéken megváltozott formáiban. Az angolszász rúna-ábécé 33 jelből állt, ezt még ,a VIII. században is használták, a latin írással együtt. A skandináv betűsor viszont csak 16 jelet tartalmazott, több hangot (így a t-d-t, b-p-t, i-e-t stb.), »ugyanazzal a jelied jelöltek. 1000 körül aztán megjelentek az ún. pontozott rúnák: az azonos jelű hangokat pontokkal különböztették meg egymástól. A skandináv rúnafeliratok azonban nemcsak Skandináviában találhatók meg. A vikiing, ill. normann kalandozások következtében számos rúnaemlék kerül elő távoli területeken a X. századtól, így Kelet-Európábán is. Ez az a korszak, »amikor Magyarországon is számolhatunk rúnafeliratos tárgyak feltűnésével. De ez a korszak, amikor valószínűleg a székely rovásírás kialakul, így »az sem elképzelhetetlen, hogy a székely »rovásírás jeleinek formai ala- kításá»ban szerepet j»átszottak a skandináv rúnák, ill. a skandináv rúnák ismerete. Ha ez így is lenne azonban, akkor is csak felületes kapcsolatról beszélhetnénk: a rúna-szövegeket balról jobbra írják, mint az a görög-latin írásban általános, a székely írás pedig jobbról balra halad, mint »az a sémi írások sajátja. Másrészt, a vonalakból rovott jelek száma csak korlátozott lehet, tehát minden ilyen j-ellegű írásban találhatunk »esetleges betűhasonlóságot, ezeknek a betűknek azonban — általában — egészen különbözik »a hang- értéke, vagyis más hangot j»elölne'k velük. A g»ermá»n »rúna, valamint a türk és a székely rovásírás bármilyen kapcsolatát tehát legfeljebb feltenni lehet, bizonyítani nem (s még valószínűsíteni sem!).

A germán rúnáknál messzebbre eső területeket kell bejárnunk a türk, ótörök rovásírással való megismerkedéshez. A Bumm kagián vezette nép 552- ben dönti meg Mongóliában a zsuan-zsuianok hatalmát, s alapít — állandó harcok közepette — »nagykiterjedésű birodalmat, .amely nyugaton a Fekete- tengerig ér. E »birodalom 630-ig áll fönn, »akkor »a türkök a kínaiak szolgái lesznek („A türk vezérek elvetették tűrik nevüket, s fedvévén a kínai előkelők neveit, .a kínai császárnak engedelmeskedtek és szolgáltak ötven évig” olvashatjuk egyik kiemelkedő vezérük, Küd tegin feliratában). A birodalmat Elte72