Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 9. szám - Molnár Miklós: Alapkőfelvételi pótvizsgán Lajtorjás Ambrosz püspöknél (szöveg)

MOLNÁR MIKLÓS

Alapkőfelvételi pótvizsgán Lajtorjás Ambrosz püspöknél

(Csácsogó servulus vagyok; a ’beszélő’ rabszolgácska: hasznos hülye, SZERZŐNK meghosszabbított balkeze. Írom, amit gazdám sugall — vagy írjak mást? Például ezt:)

„Ba'távia szálán, sej, Batávia szélén vagyon Mittelgyufa” — írja Baldo- rádó pugyrai c. útikönyvében Mick Jäger holland globetrotter. Eh bien! •— marginalizálódnunk kell. Förgetégésén, sárkányiháton érkezünk mittelgyufai vizitációba. — Rőt szakálM atyám! — szólítja meg Lajtorjás Ambrosz püspök, a batáviai univerzitás hírhedett ikonaklasztája, törvényszéki akádásszalkértő, a Le mac au lac című epochal is arab r o s zti cihon dicső dalnolka (szerzőnk gyakori vadítója ő, ivócimborája és hiétpróbás hitelezője; beavatottja utópisztikus, világromboló ábrándjainak; botorságainak nezzenetlen fiülű meghallgatója) az atyjaurát (de genere Kiskacsaúszikfeketetóba), iki ezidőtt az ősi kúria drawing roomjában, a familiáris kutyabőrön hanyatt fekve, az Ambrosz-nemzetség pop- rádióját birizgálja, és sűrűn teremtettéz, mert sókadszorra sem sikerül re cep- falnia a Batavia Liberata Radio Statiót. — Atyámur.am! Michael Jack son barátom [constipatio Okán nevez bennünlket imigyen] ímhol megérkezvén velo- cipédj-án a szigetországiból — újdonatúj new wavus viaszhengerekkel 'tarisznyájában! —, oda oonoludálunk, hogy legdtt visszafoglalj uk mi a szőröstalpú fene nomádtól Mittelgyuifa városát!

— Welcome to my house, amice! — köszönt bennünket teljes reverendával a nemesi kutyabőrön fekvő nemzetségiő, minefcelőtbe lenyeli, áhogy a bon ton megkívánja, a szája sarkálba illesztett osavarhúzót. — Hanem hogy-hogy Mittedgyufát, szereimetes fiam? Hiszen, a batávok Istene segéljen bennünlket, Mittelgyufa miéník, batávöké!

— Piha, agg rebeil! — csitítja atyját a derék püspök és Mterátor, a Blasiert Prothesisek című nihilista revue redactors. — Ámbátor most még miénk, de ha mi felindulunlk s visszaszerezni iparkodunk tőlök, játszva elve- szend az!

— Let it (be, let it be! Forgolódjatok hát vitézül! S ugyan micsodás a te ánglusod? Vajih dzsentrif iú-é? Szólalkozik-é ibatavice?

— Excellens fiú ő, protestáló toplisták éllovasa; ősi anigól-skót nemesi família sarja from the finest seven-pl um s-bnand. Perfect batáv is, hisz anyai ágon de genere Jarry! — válaszolja Ambrosz.

— Áldásom reátok, dicsők! Bár veletek tarthatnék! Míg ti véreteket on- togatjátok a csatai tereken, én törekszem megadjustalni e criminalis han- gányt.. .

— Kicsin pispek fiadom! — kiált bé barátunk nemzetes édesanyja (de gern