Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 9. szám - Molnár Miklós: Alapkőfelvételi pótvizsgán Lajtorjás Ambrosz püspöknél (szöveg)

nere AnyjáhozkészülSzentorfeuszba) Mittelgyufa városától négyszáz mértföldekre eső kótyavetyei birtokukról. — Jagger-alsót öltsél ám, mielőtt a nomádra mégy!

Lazáin, jazzesen velocipéd-útra /kélünk mi Ambrosz püspökikéi. Szilajul meglódulunk, mint Lonczi a sülketnémá/k kórusával. Kerekezésünk közben nyájasan mosol ygana'k ránk a honnak derék rendifenntartó közgei. ‘Baljósán, miként másnapos albatroszok, elbalktat mellettünk vitéz Csepregihy Imre és Ezra Pound. Szavulkra se méltatnak bennünket, ajaj!

(Aimbrosz úr kérésére ide bé fogjuk ragasztani Nagy-iBatávia térképét, s könyvecskénk minden exemplárjához mellékletként csatoljuk Lord Ottlák-:---------- Legesleghalványabb Lábnyomát, valamint három

l

iter Gangesz-vizet.)

Nagyhir télen, ravasz furtfanggal Mittelgyufa felé kanyarítva a London— Kalkutta—Was/hington vasúti fővonal Schieneit, a SLOW TRAIN COMING luxushálókocsitársaságtól contfiscált exclusiv Schläfwaggonokon diadal-csata- kosan megtérünk mi másnap; vaspályái görgettyűkön hazaviszünk harminc- négyezer futaimiat véres emberi beleket, 'ötven akó hadi latyakot, hatszáz icce csatai gennyet s megannyi harci okádatokat, és marhawaggonszám az árdéliai alohyimistáik memoárjait, hald nakötésben. Ez emlékírások korallzátonyi közé Ambrosz püspök gyakorta mélylbúvárlatOkat teszen — alkalmas óságú szóffigu- rá'kért.

— Oda Mittelgyufa, Vaterunser! — Ambrosz ekként szólítja meg rőt sza- ikállú atyjaurát, ki ezidőtt az ősi kúria drawing roomjában a familiáris kutya- bőrön hanyatt fekve, az Ambrosz-nemzetség poprádióját birizgálja, és sűrűn teremtettéz, mert sdkadszorra sem sikerül receptalnda a Batavia Liberata Radio Statiót.

— Az áldóját, basszátok meg! Quo jure? Édes fiaim, hát mért nem ma- neuvriroztatak halbidditer? Sapperlott! — mond az agg punk, fojtott indulattal, mint kinek gyomrát illendőségből lenyeldesett csavtarhúzók marcangolják.

— Czumi, öreg czápa! — szól a püspök feddőleg s archaicusan, és szakállába harap, aztán radioalisan beletúr a fenékébe. — Mittelgyufa ugyan oda, de egész Árdélia visszaszállt kezünkre. Midhael Jackson pajtásommal túljártunk a nomádok féleszén!

— Pyramidalis! Colossalis! Keblemre, fiaim! — Az ódon patrióta geysir- könyűiket fakaszt.. . .Megszólal végre a Batavia Liiberata (Radio Statio. Térdre .hullunk, úgy hallgatjuk. Váratlanul s hívatlanul császári fullajtár érkezik B1 oomvilié-bői, húsz postazsák véres kutyanyelwel. Megetetjük véle ocsmonda kutyanyelvedt, s belefojtjuk hitvány czenk labanczát városunk talajvíz telítette közlatriná j álba.

— Na, dzsuiminger! — mondja Ambrosz; szakálla félig lerágva már. — Különben áttelepítenek bennünket Külső-Mongóliába, s velünlk együtt egész Batávia népét. Merthogy Árdéiiát ugyan megvíttuk mi ketten, de ilhol mon.dja poprádiónlk, hogy szabadító actiónk folytán Batávia a nomádoké lön. Nagy- Nomádia, harapná le a sátán a dálkój.ukat! Annyira akartuk Árdéiiát — hát most mind odamehetünk, sőt oda KELL mennünk. A nomádok ötszázig szá805