Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 9. szám - Ambrus Lajos: Eldorádó (regényrészlet)

ócska ladikok indultaik felfelé a zavaros folyón; Csicsói ekkor még, edibocsájtva szótton deputáoiót, nem gondok rá, hogy éppen ezek lesznek, kik amibitiói és iHusiai ittasságuktól vezetve general-támadást intéznék pattogó kézirataikkal — liberálist színezvén a legalitásnak maskarája alatt. Arra sem gondolt, hogy pletykák kelnek majd lábra, melyekben a fecsegni és locsogni szerető publicum magát szüntelen gyakorolja; pletykáik az ő deákokkal való kokettálásá- ról, melyből aztán egynémelyek közeli leibuktát következtették; gyangekezű- ségéről, mely egész munkálkodására kiterejesztvén, halvány színiben tüntető őt fel; tévelygéséről, mely a divatba lökött political aberratiot engedélyezi, és még számtalan variatáo, mely a szőnyegen fekvő kérdésekiből következett. A botrány akkor pattant ki, mikor Gyulay Kázmér — de geniere Kaplony — a kérdezőíveket begyűjtvén, és Csicsói nyilatkozását kolompossai val meggyúr- ván papírra dobta a mostanság divatos sociologicus kézírást és két példányban benyújtotta: Űjfalussy Rácz Jenő censonniak .az egyiket, a dékán hivatalába a másikat. Egy harmadikat (később egy negyediket) pedig síu/tfamiban, kéz alatt terjeszteni kezdtek: jelest) eredménnyel, mint jeHemdús könyvárus magasram- gú hölgyek boudodr-jábam.

„ZELÓTA NÉP, ZELÓTA KÖLTÖ!” — mormolta Keresszegi secretarius az első befutott hírek hallatán némi jókedvvel; — Űjfalussy censor színes ra- qettaket lődözött az égboltozatra, jelezvén, hogy az ELYSIUM szerkesztői újfent kijátszatták éberségét; ■—befutott Szucsányi mester írásbeli jelentése: miről beszélgetett a jetes oompania legutóbb a M. É. K. bistrolt-)ban eléblb cognac, majd cyder dvás köziben (semmiről, összevissza handabandáztak); — a hallgatóság kicsapongásra, verekedésre és más efféle socialis quialificatiókra hajlamos részének kedve buzogni kezdett s a Széna térd ódon házat időnként a fényes észfödelű poldcisták szállták meg. Csicsói nagydoctor, noha egyetlen betűt sem látott a nagybecsű beszéiy-cyclusiból, sietve, a legelső felszólaló volt a Széna- téri nagy-balllban tartott gyűlésen, melyben az EGYETEMI ELYSIUM nevezetű deáklap eljárását lemioslékozta, kijelenitvén, hogy olyan kérdések körül, melyek ez öreg és nagybecsű universitas oktatási színvonalával állának con- nectióban, egyes borpiócáik (ú. m. Gyulay and Co.) nem competensek a szól- lásra. Unniepélyes dagályossággal visszavonta a lap rediactorjániak adott in- tewiew-t: „kémem, egy olyan pillanatban nyilatkoztam, amikor nem volt világos előttem, miben állnak szempontjaik.” A facultás egyik „udvarias komondorjának” látszó Gyulay és társulata egy később, már „sziavazófcépesen” megtartandó gyűlés „baszéd-thiamái” lesznek; — addig a Keresszegi secretarius- hoz húzó tanárok ellennyomására nem indítanak semrninő eljárást, ám gondosan megvizslatják az előállott situatió „körülményének létrejöttét”. Űjfalussy censor, hivatalos kóstolója s előízlelője minden szellemi eledelnek, ki a tribunal hátsó soraiban kínzó érzések közepeit üldögélt és nagyon szeretett volna nem ott lenni, a végszó felhangzásakor boldog sóhajt eresztett el, hisz puni- tióval számolt; — hazatérve örömkönnyek közt mondta aggódó nejének: „pattogtatnak ezdk a gyerekek, de majd én megmutatom nekik, hol lakik a magyarok istene!” Amint kézcsókra járuló gyermekei fejét soriban megsimogatta és népes családja nyugovóra tért, elővette jegyzeteit és kibővítette a mór korábban elküldött jelentését (Vö. „UNKRAUT-GYOM”) azokkal az informatiók- kal, melyeket aznap, a Szucsányivai való találkozója során szerzett. Halassi hallgató, ennek alapján, nem csupán „kikapcsolandó”, de a „legveszélyesebb elem”, akin nem fog „'tanács, coliegialis beszéd: a’la diaible megveszekedett

801