Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 9. szám - Ambrus Lajos: Eldorádó (regényrészlet)

radical”. A különleges familiáris hátterű Gyiulay Kázmér — de genere Kap- lanyt — azonnal le kell váltani deák-szertkesztői méltóságából, s hogy mily édeskevés a dorgálás elégtétele, 'kimásolta — anriére pemsée — Szucsáinyi mester friss adalékát újatob tévelygéséről:

„Gy. K. lkát, universitas-szerte iközismerten itfcányos cimborájával (Palotás Lázi, Kmissay Zalabér György) éhhomra iper koponyám kettő usque három liter veresbort ivott, majd ebédelő időben betérték a collegiumba, ahol az egyik emeleti szobában néminemű szóváltogatás után összetörték a berendezést és a zúzott darabokat énékszótól kísérve kiszórták laz ablakon. Súlyosabb azonban, hogy a szobát díszítő status-férfiak képét meggyalázták és megtaposták, eközben fienmszóval szidalmazták az ábrázolt személyeket és a megcsonkított képmásakat is kihajították az utcára. Különös szerencséjfűikre a collegium kulcsos kapusa felfigyelt a tavaszi légben szálldosó deíicát darabokra és túlbuzgóan, mintha az urak fizetett inasia volna, fülkéjét odahagyva ügyes mozdulásokkal elkapdos- ta és eldugdosta az árulkodó bűnjeleket. (Mire derék őneimik a hely színére érkeztek, a három deák-úr az alvószobáiban vastag horkolással szanaszét hevert. Másnap óráikon megjelentek, sőt Gyulay K. élőadást tartott iaz asszonáncról, de úgy viselkedtek, mintha semmi sem történt volna. Gyulay K., midőn a deák-feiügyelő kérdőre vonta illetlen viselkedéséért, elébb hallgatott, majd ékes íblalkkussáigal a következőket mondta: »Futu- ti gura sd pastele ma-ital!...«”

„Unbedenklich”, gondolt Keresszegi searetarius az íElysium munkácslkéi- ra; ártatlan ügyecsike, szende agyankodás bár a sanyarú vizsgálatban annyira fújják mint szögre lógatott bendőt, mit ha huzat dúl a háziban, a szél csattogva és zörögve csapdossa a gerendához. Osicsód dékán-doiotor még most is trilláz- za az izgágák ellem soraikozót, mígnem aztán a Széna téri szobában a secre- tarius kényszerült ‘erővel kiütni oélpuskáját.

„A szereplők többsége unbedenklich, vagy legalábbis jóindulatú buzgól- kodásból pajtáskodott a lapocska szerkesztőivel”, mondta, amint némileg csillapodni látszott hivatali elöljárója, „miinek eredményeiként, és ezt nyugodtan, kicsinykedés nélkül mondhatom, érdekes, ritka előadásé összeállítás született. Büntetnünk kár, azonban ha a csapongó kedvet Hohasztaná szükséges, fog]aljúik írásiba vádjainkat. Dékán uram” — az egyik folioból óvatosan előkotorá- szott ,egy ‘árkus papirost — „engedelmedde! én már meg is írtam, hogy ille- téktelenség jogán elmarasztaljuk őket, a kész lapszámot pedig naturalislico- li bér bitralis ti co -p alitico-determima culo tudományos vizsgálódás alá vonjuk, s ha e vizsgálat után is könnyűnek miutaitk óznák, a kiadást, az ‘universalis emberi jogok időszakos felfüggesztésével, megtiltjuk.”

„Ha elfogadnám érvelésedet” válaszolt Csiesói dákián még a csengettyűrázás előtti apaticus hangulatába visszazuhanva, hogy munkatársa a bureaut- ricus reactio ellen ágál itten és egy tisztességes, még ha még oly jelentéktelen összeesküvetel földerítésének örömétől fosztja meg hivatali elöljáróját örökös kételyeivel és aggályaival, „ha el is fogadnám .állításaidat, akkor is gondoljuk végig a lehetőségeket. Nos, megpróbálod kisebbíteni az uracsok .vétkét, ami azért szerfölött kártékony állítás, mert e díszes alakulat a mi fiunk-borjunk, s ha futni hagyjuk őket, holnap még vastagabb gorombjaságot löknek majd

802