Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 9. szám - Ambrus Lajos: Eldorádó (regényrészlet)

akad egy-két professzor vagy kisebb status, akit italos állapotban, züllötten látott. Egy húsz-huszon'két éves, tökéletes chanakterű férfiúnak olyan határozott felelőssége van saját ólet-stylje kialakításában, hogy egy-két negatív okítói példa nem befolyásolhatja. Ám a jó ízlés nevében fontosnak tartom ezen a szintéin is az oktatói példaadást.”

Balassi hallgatónak, madarak, ha baglyot támadnak, hoch-hoöh!, kedve csosszant profianikus közbevetésekké! megzavarni a miéz nyalánkságú beszélyt, de mégis hagyta, hogy GyúLay Kázmér — de genere Kaiplony — systemiatíou- san, de mégis kedvetlenül kérdezzen. „Mi inkább a tudományos teljesítmény felől közeledünk a kérdéshez!”

„Minden egyes Oktató mérlegre tétetik” válaszolta Gsicsói ilyesféle márta- lékikal: „így szükségképpen fölvetődnek az eredményék és a negatívumok az dkítők munkájában.

Meg kell állapítani, hogy az Universitas testületé — talán-itaiám egy-két kivételtől eltekintve — tervek szerint, egyenletesen, mozgalmasan hajtja végre a maga elé tűzött kutatási feladatot és az eljövendő időre is a reáliáik figyelembevételével komoly erőfeszítéseket igénylő kutatási programot állított össze a maga számára. Lehetséges, sőt nagyon valószínű, hogy hallgatói szemmel nem lehet ilyen positíivnak ítélni az Okítók munkáját. Nincs olyan fórum, nincs olyan .alkalom, ahol a hallgatók szervezetten nyernének betekintést a facultas életébe. Van azért némi betekintés, van imitt-amott lehetőség. A hallgatók is hozzáférhetnek a kar nagy sikerű, modern felfogású aotáihoz, vagy p. o. ha megjelenik Kutihy Geyza: Az aesthaticum nyomálban című új kötete, nyilvánvalóan megveszi a biilbMothéka és vitrinjébe, hogy mindenki láthassa, kiteszi a borítólapját.”

E színészet! demonstratio végén, melyet energicus methodus felé a résztvevő deákok vinni sehogy sem tudtak; smonca, kampec, gondolta Gyulay Kázmér — de genere Kaplony —, megkérdezték, mi a hivatal vélekedése a mostani generatio viselt dolgairól — melyről a magydoetor, seregnyi tapasztalása alapján aképpen szóda:

„Azok a tényezők, amelyek a jelenlegi és az elmúlt időszak hallgatóinak szemléletét és magatartását meghatározták, lényegében azonosak. Jelenlegi és régebbi hallgatóink élvezik azt a védettséget, amit ez a kiegyensúlyozott, nyugodt társadalom nyújt. Védettséget olyan értelemben, hogy biztosítva vannak a tanulmányok folytatásához szükséges feltételek, nem kell különösebb gon- ddkikal küzdeniük. Senkinek sem kell aggódnia amiatt, hogy megszerezheti-e objektív okdk, hiányosságok miatt a diplomáját vagy sem. Nagyjából ugyanabból a társadalmi környezetből jöttek a hallgatóink, mint a korábbi években. Ezek a körülmények bistóriaiiiiag meghatározott szerepet játszanak abban, hogy azonos minőségű hallgatóanyaggal dolgozunk most is, mint korábban. Mégis észlelhető bizonyos — ha nem is alapvető — differencia, az én véleményem szerint egyfajta színvonalbeli, minőségi javulás. Ami a tudományos aktivitást illeti, itt az a megfigyelésem, hogy egy bizonyos — ha nem is túlzottan nagy mennyiségű — szerény sziinteméllkedés tapasztalható. Saját alkotói munkáim szerint az a megfigyelésem, hogy a seminar-dolgozatok nagyon igényesek, önálló kutatást, elmélyült gondolkodást tükröznek. Különösen a poeticában való jártasság figyelemre méltó, a modern módszerekhez való közelítés.”

Tavasz volt, szívgarjesztő scena, a zöld pázsiinton madaraik kaparászták,

800