Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 9. szám - Ambrus Lajos: Eldorádó (regényrészlet)

szobába vezetett, ahol tilalmas olvasmányok tárolásáért besúgta a tanult collegét: kit az új hatalom új emberei, se té, se tova, íkipenderitetteik hivatalából, ki azolta is az alkohol bűzös mocsarában feredőzilk. Csicsói nem volt velejéig romlott, nem — időnként alkotószabadságra vonult és írta, cédulázta az adatokat készülő nagy opuszához. Sőt, a consolidatio éljöttével néha még vizsgáin is szelíden viselkedett: egyik kedvenc tanítványa, Láipták Pipi beszélhetett nyugodtan mindenfélét összehordva néhai jó emlékű T. E. harmadik alkotói ‘korszakáról anélkül, hogy egyetlen sont is olvasott volna a dassicus auktor regényeiből. Csicsói húsos arca enyh mosolygássá formálódott, hideg, szürlke szeme jóindulatot sugárzott, beleszippantott kövér cigarójába és a legmagasabb dLassificatiót jegyezte fel a növendék-poéta indexébe. „Olvasni, olvasni, még több jó, hasznos könyvet olvasni!” mondta kenetteljesen elképedt Pipinknek, alki fehérbőrű és szeplős lévén, fiúi pietásból, búbjáig pirult.

Űj,fa!ussy Rácz Jenő anakoréta és censor javaslatára Gyulay Kázmér — de genere Kaplony — is bejelentkezett a qualker főnöknél imterwiew-t készíteni; higgadt velő által és Jenő tanárral „egyeztetett” kérdései az ELYSIUM számára Gyulay fogalmazása szerint ,/hűsítő antiphlogistikon-féle szerként fognak hatni”; — Csicsói nagydootor egy dogmatious rigorista flegmájával tanulmányozta a leint kérdéseket, majd arra szólította fel az Elysium szerkesztőjét, jöjjön egy hét múlva, „addig majd felkészülök”. Gyulay Kázmér — de genere Kaplony — Halassi hallgatóval jelent meg a dékáni szobáiban, teült a vidéki magyarkáfoan feszítő olassdous költérünk pontrait-ija alá és a csíkos huzatú kanapén jegyezte Csiicsói dékán szavait. Gy. K. kérdésére: „Prof. doctor, milyennek találja a mostani egyetemi polgárok összetartozását és bizonyos társadalmi ünnepeken való megmozdulását?”, Csicsói nagydoctor meglepetésre egy árkus papirost húzott elő és olvasni kezdte.

„Azt hiszem, ihogy a helyzet jellegzetes. — Csicsói szerette a jó kezdőmon- datolkat, szerette ügyesen mozgatni a nhetori apparátust. — Mert míg a fiacul- táson érezhető bizonyos széles körben ható közömbösség vagy visszahúzódás, az ifjúsági munkával szembeni érdektelenség, egyfajta társadalmi leszereltség, ugyanakkor ezek más oldalú megközelítésében, a collegium! élet vonatkozásában éppen az ellenkezőjét láthatjuk. A Metternioh-Collegiuntban három-négy esztendő óta elmélyült, komoly munka, igazi közösségi élet folyik. Érthetetlen számomra, hogy ugyanazok, ákik a Metterni eh-ben dolgoznak, itt az egyetemi ifjúságot és hallgatóságot alkotva passíva'k. Olyan ez, mint a hideg időben rakott tábortűz. Az embernek mindig az a fele melegszik, amelyik a tűz felé fordul, a háta pedig — amelyiket a tűz nem érd — fázilk.”

Gyulay Kázmér — de genere Kaplony — Halassá val, uni sono somolygott a sáska mennyiségű bölcsességen, s noha szóvita nélkül szegezte a nagydoctor- nak a „hogyan látja a személyes ráhatás orientáló szerepét?” furfangos kérdését, végképp belátta, hogy itt komolyabb beszélgetést botorság remélni. Csicsói dagályosan, jegyzeteibe pislantva mondá:

„Professor! közhelyesség, hogy az okítói példaadásnak fontos szerepe van a tudományos nevelésiben. Szükséges leend e példaadás az Umiversitason is, ám a nyert emotió positiv vagy negatív oldala egy minutára sem menti fel a bölcsészet hallgatóját a saját sorsa iránt érzett felelőssége alól.

íimhol, ha egy egyetemi polgár nevezetesen italozó élésmódra adja magát, korcsmába csapong és részegeskedik, nem hivatkozhatilk arra a oasusra, hogy

799