Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 9. szám - Ambrus Lajos: Eldorádó (regényrészlet)
zönyként evidkélte át magát Palotás Lazim, majd a kaputól hajításnyira löve- itet eresztett meig — magosán, ramdáin a marhapányva fődé. ^Micsoda postedit alakok!” undorodott Csicsói nagydoctor az ablalkikeret homályában, „micsoda rohadt alakok”, mondta. Nem várva Keresszegi úr készülő „ugyan-ikér.lak-ezek-is-a-mi-fiaink” liberális nyáladzásáma, visszaült asztalálhoz. Hunyorgott .amíg a titkár úr ölunltia az ablaki látvány élvez gebését, aztán parancsoló hangon odavetette: „Ebből a bagage-ből ikettőt-hármat meg kell csapnunk!” ‘ Keresszegi úr, nehogy a számos csúszó-mászó magyar hízelkedő egyilke legyen, óvatosain megkérdezte: „Mégis, dékán uram, kikre gondolsz?”. Gsicsói pesbedt, ereszkedett húsú feje setét, biztató mosolygásává bonyolódott; — faggat, gyötör, remegtet itt minden óra; kihúzta az asztalfiókot és egy regál -árkusra bökött. „Azokra a capitálisokra, kik ezt a ragyogást csinálták, méltóztiaissék elhinni Excád”, mondta, és oavaliieramamt, baltáját a pais'ba vágva nekiment az ellenségnek. „Bizonyos új garnie” kereste ki Gyulay Kázm.ér — de genere Kaplony — dolgozat-firkáját a nagydoctor, ,,arra oktat, hogy, és mostan citálom: »a fa- oultáson folyó oikítás egy ba'ktáit sem ér, mivel az egyetemi ifjúság kérdező- ívekre adott válaszából, némi difference elleniére, az okítás színvonalát — a hallgatóság igényeihez mérten — nem lehet megfelelőnek nevezni«. Mi ez kérlek szépen? Ez a sók szép együgyűség? Hát így halad a világ? Hát újra ide jutottunk?! Ám te felcsapod ennek az ELYSIUM nevezetű tákolmánynak bármely lapját, melyet, hohó, mi finanszírozunk, szinte ugyanezt olvastatod. Ki ezért a felelős? De hallgassad tovább. "Ha az elméletben önállóan gondolkodó, szabad embereiket képezne az universitos, akikor lehetővé válnia, hogy a political életben a mostaninál actio-képesieblbé váljék a publiioum. Csak akkor beszélhetnénk arról a deákról, akit az okítása system ipapírra dobott. Arról a deákról, aki a részletekből is sintetisálni képes, aki — amilyen mértékben felelős a maga „zártabb” egyetemi világában, ugyanolyan gondolkodó lehelt világának bővebb határain belül is: az universitas köz-életében«”. Csicsói, aki ex offo is tudott trotte! lenini, szolkásához hűen szónokias dagályossággal olvasta Gyulay Kázmér — de genere Kaplony beszélyét, itt most megállt és nehéz sóhaj remegteté keblét. „Amikor interwiew-t adtam ennek az új genie-nek” füstölgött tovább, „szelíd volt és alázatos, akár egy pósta- galiarmbacslka. Arról kérdezett, mi különbséget látok köztük és az ötvenes éveik hallgatói között. Am hogy a szétszórt kérdezői welken miféle érdeklődést tanúsítanak, kikhez, mifélékhez juttatják el és szándékukban mi áll, arról hallgatott. Ezeket neveljük mi? Ugyan vidéki egyetem a miénk” sértődött meg Csi- csiói, valahányszor ki kellett ejtenie ezt a szót: vidéki, „de palam publice nem égethetjük magunkat. Ezt a lapszámot, amely tele van vádaskodással, drawback-kel és hasonló zagywaságúkkal, itt, most, azonnal betiltom!” Keresszegi secretanius már korábban tudta, mit fog vele közölni a dékán úr, azt is tudta, hogy unodaknasan kell válaszolnia, bár ez nem esett nehezére; — nevezetes volt arról, hogy sans fagon, óráikon át tudott a Paréus irányzatának materiális alapelemeiről anélkül beszélni, hogy a publicum szárnyaló gondolat-csapongásait fölfoghatta volna. Tudta, persze, amit Csicsói is tudott, és azt is tudta, hogy Csicsói is tudja, amit ő, ti., hogy itt ő a nevezett uracsok szekértolója, a jó emibör, az extremek fuvarossá, — fuhnmann, iki bakon lovai megett ül és napjait gyümölcsöző eszeik ganenailozásával tölti. Keresszegi úr 797
