Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 9. szám - Ambrus Lajos: Eldorádó (regényrészlet)

és az okuláros, ittassága miatt társallkodásra gyakran képtelen NAGY PETŐ. Ők dorgálással beérik.

3-or. Kevés pillanatokig maradt tisztázatlan saját statusom e friss fabulában. Mégis, remiélve: enltre nous sóit dit, bátorkodom jelenteni, hogy a fönt említett uracsok ki játszottak, fel használták biztonságot adó nevem, ha- zudoztak, szavaimat elforgatták, úgy viselkedtek, mint egy kész, önhatalmú redaotió tagjai, holott ez igen vastagon inem így áil.jj

Csicsói eklkor elunta a nyelv bőségének és idegen mondatokkal tarkázott styljének burjánzását; (becsukta az U'NiKRAUT-GYOM jelzetű papírt, összehajtotta a dossziét — szallag masniba, redőny fel, fiók ki, ajtócska be, kulcsoc&ka zsebbe —, amikor 'berobogott Keresszegi secratarius, hóna alatt őskiadvány, kezében agy egész lap in folio.

„Titkár úr kérlek” kezdte frissen Gsicsói, fakó, busa fejővel az asztal fölött tornyosulva, szemét a falon lógó költő portrait-jára függesztve, „csináljunk rendet a facultásan!” Keresszegi úgy tett, ahogyan efféle intimitások hallatán kell: klavárra termett hosszú ujjait homlokára szorította és haroiasan járkálni kezdett a szobában. „Mert ez tovább nem menendő” folytatta a nagy- doctor 'határozottan a térdére csapva; — Keresszegi séta köziben Pascal mester aforizmáját alakítgatta: ,,Qu’ il n’y a pás de plus grande infortune, que d’avodr un sot chef”, és tovább gyalogolt a szobáiban.

„össze kell hívnunk a kari tanácsot”, szólott rheurniatikusian újra Csicsói; Keresszegi titkár épp egy hátra arc-ot produoált, ám hirtelenűl, ahogy a függöny elé ért az orra, nem szégyellve: in púbűico megrázkódott az elétáruló bo- hókás látványtól.

Nyomás-nyomás!, kiáltozott hátrafelé Gyulay Kázmér — de genere Kap- lony — a lilbaszaros gyepen, a gyepes libaszlaran Liptálk Pipinek, és ugrásra készen várta a rongylaptát, az arany-passt. Am lipták Pipi elbarmolta. E vadul tomboló paleo-football-1 a pályatéren indázó gómyalkú müge, nyeles 'baka, kásás köbölke; a fel-felbukkanó enyves Ikufculba, a gatyás Ikerep és a fekete má- morka akadályozta, vagy, és ez itten a valószínű, a csatázó ifjak lapta iránti ügyefogyottsága. Gyulay Kázmér — de genere Kaplany — új system szerint halfbeck-et játszott — kilenc támadó közül kettőt hátravomni a hátvéd vonalába, ezzel: biztosítani, lap tát összeszedni, a’ la légár irányítani, offside-ot kihasználni, sorokat „rendezni”, tempót variálni salt., sat. Lipták Pipi sáros, gumírozott 'gatyáiban nekidűlt a kapu-oszlopnak, felnyúlt és megigazította az oszlopok közt feszülő marhapányváit, néhány rugózó mozdulatot tett és megállás nélkül ócsárolta Gyulay Kázmér — de genere Kapionyt —. Az ellenfél, radical új-grammaticus gyülekezet, újra nekilódult. Halassá ihallgató átlőtte a laptáit a hátsó alakzatok fölött, Lipták Pipinek, az arVanti költőmnek mozdulnia kellett volna, ám veres ábrázatáival bennragadt az őrzésére bízott kapuban és Nagy Pető lecsapott, bepréselte a kapott passt a lineán túlra. Gyulay Kázmér — de genere Kajplony — csakugyan furmányosként ontotta a sok csudálatos ősi 'átkot, mit Lipták Pipi elevenen szedett leikéibe („Ügy csahol ez itt, mint az újsági ebeik, ez a szaros Polioinel'lo!”) és le akart vonulni. De a többiek tüiredelmetíLenüQ újrakezdték, a hasznost az édessel vegyítve felhagytak a védekezéssel, Gyulay Kázmér — de genere Kaplony —, a halfbeck előrerohant — hol van már a liberó, hol már az új system, hol, hol az új maneauvere?! —, gő796