Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 8. szám - Radnóti Sándor: Megalázottak és megszomorítottak (Krasznahorkai László Sátántangó című regényéről és irodalmi környezetéről)

Vezgetést elfújja a hír, hogy a telep felé közeledik Irimiás és Petrina. ők valaha a telepen dolgoztak, és Irimiás reményt tudott kelteni és beváltani. Távozásuk után holt hírüket koholták, valójában csavargásaik során börtönbe kerültek. Előtte is, utána is rendőrbesúgók voltaik, s most egy kínos, gyeplőjüket szorosabbra húzó hivatali beszélgetés után azért igyekeznek a telepre, hogy néhány napra fedelet találjanak, s mivel „a parasztnak mindig van valamije”, ételhez, pénzhez jussanak. A kocsmában összegyűlt telepiek legtöbbje megváltóként várja őket egy részeg, kétségbeesett, duhaj éjszakában hajnalig. Nem mindenki. A doktor alkoholista elzár- kózottságban él, s az ablaka mögötti látnivalókat regisztrálja. Ezen az éjszakán ugyan kimozdul, mert rosszullét környékezi, és segítségre szorul, de nem jut el a kocsmába, hanem részegen és betegen tévelyeg. Csak másnap találja még és szállítja kórházba lovas kocsiján az a kalauz, aki Irimiásék jövetelének hírét hozta. A félké- gyelmű kislány csenevész élete utolsó napját éli. Nagy boldogságában, hogy bátyja, ki mindig hatalmaskodott fölötte, titkot oszt meg s közös vállalkozásba fog vele, hatalmaskodni kezd a nála gyengébbel, a macskával; kínozza, s végül elemészti. Amikor aztán kiderül, hogy bátyja rászedte, s csak amúgy is neki szánt pénzecskéjét csalta ki, önmagát is megöli a patkányméreggel.

A kis tetem megtalálása után Irimiás beszédet mond. Mindnyájuk felelősségéről szól, az ártatlan talán szükséges áldozatáról, majd megváltó tervet vázol fel, a teleptől 12 kilométerre levő, elhagyott majorból mintagazdaság létesítését. Az emberek lelkesülten áldozzák csekély pénzüket, s túltengő reményeiktől vezéreltetve nyomorú cókmókjukkal már másnap átköltöznek a düledező majorsági épületekbe, hogy ott várják be Irimiás visszatértét. Ő ezenközben társával és a Horgos gyerekkel a városba tart, nagyszabású tervet forgatva elméjében, hogy informátori hálózatot épít ki a telep lakóiból. Ütközben jelenést látnak, a köd fátyolba csavart kis testet formáz, méghozzá ott, ahol Estikét megtalálták. Ettől mindannyian megrettennek. A városig azonban ki-ki a maga módján megnyugszik, és Irimiás megteszi előkészületeit a visszatérésre. A telepesekre ezenközben kiábrándító új nap virrad. Reményeik megfogyatkoznak, s kételkedni kezdenek pártfogójukban. Schmidt bűnbakja Futaki, s véresre veri. Ekkor tér vissza Irimiás egy kölesöin-teherautóval, s elmondja, hogy a gazdaság-alapítást el kell halasztani, de ő mindenkit elhelyez majd a környéken, ahol majd jól ki kell nyitni a szemüket és vele tartani a kapcsolatot. A teherautó a városba viszi őket, s ott némi zsebpénzzel, hálatelt szívvel és új reményekkel szélednek szét a megadott célpontok felé. Itt válunk el a regény legtöbb hősétől. A következő fejezet Irimiás jelentését, voltaképpen a hősök jellemzését tartalmazza, amint szorgos hivatalnokok éppen normális, azaz hivatali nyelvre fordítják. Az utolsó fejezetben pedig a doktor a kórház után visszatér a telepre, s újra hozzáfog a megfigyeléshez, nem tudván, hogy ott már senki sincs.

4. A történet fölötte vázlatos ismertetéséből kitetszik, hogy sok tómahagyomány kavarog itt, régi és új vegyest. A szélhámos- illetve kalandorregény, az erős effektusokra építő parasztregény, a kafkai hivata'lregény, az Én-formájú tudatregény, éspedig két szélsősége, a gyengeelméjűé, méghozzá gyermeké és a neurotikus alkohol- betegé (az utóbbi alapművének, Malcolm Lowry magyarul 1973 óta ismeretes Vulkán-könyvének Hajnóczy Péter regényével hazai folytatása is támadt). Hogy a témáknak a XX. századi prózában is van formaszervező funkciójúik, s nemcsak az olyan alacsonyahbrendűnek tekintett műfajokban, mint a detektívregény, nyilvánvalónak tűnik számomra. De ebben a terjedelemre nézve nem nagy regényben, a rendkívüli tematikus sokféleség egynemű stílusban jelenik meg. A témák egy történet részei, s közös stilizációs elvük annak létét szilárdítja. A homályba és kételybe merített történet illetve az írói reflexió, akár az írói nézőpontra való közvetlen reflektálát, akár a különböző stiláris rétegek egymásra való reflektálásának útján, mindezek a hetvenes évek folyamán sok érdekes változatban nálunk is kidolgozott lehetőségek itt távol vannak, s így távol az a nyitottság, sokértelműség is, mely azon művek sajátja. Végső soron az egy, zárt történetet rétegező gazdag és szerte756