Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 8. szám - Fodor István: Korai történelmünk új szintézise (Magyarország története 1. 1-2. kötet)

kan úgy vélik, ez nem egyszerűen új divatként értékelhető, hanem ekkor újabb népcsoport bevándorlásával számolhatunk. A dolgozatból félreérthetetlenül kitűnik, hogy írott kútfők hiányában, a régészeti leletek alapján erre a kérdésre ma még aligha adható egyértelmű felelet. Ügy vélem, a későavar övdíszek, s általában e kor művészi stílusának kialakulásával kapcsolatban eddig annak a (területnek nem szenteltek e korszak kutatói kellő figyelmet, ahonnan a későavar kerámiaművesség is eredeztethető : Közép-Ázsiának.

A szerző mesterien tömörített indoklással cáfolja az ún. „kettős honfoglalás” elméletének alappillérét, hogy ti. a 670 körül beköltözött avarok magyar nyelvűek lettek volna. Az avarokat török nyelvűnek véli, ami valóban a leghihetőbb feltevés. Azt már jóval vitathatóbbnak vélem, hogy a híres nagyszentmiklósi kincs egyértelműen avar ötvösremek lenne. A szaporodó kétségkívüli avar párhuzamok ellenére sem szabad megfeledkeznünk arról, hogy e közös jegyek közös keleti ötvöshagyományokon nyugosznak, s nem eredendően az avar művészet sajátjai. A nemrég előkerült szarvasi avar tűtartón és a kincs edényein lévő rovásjelek azonossága, vagy rokonsága2 sem egyértelmű bizonyíték ebben a kérdésben, hiszen a jeleket már a kész edényekre rótták.

Az avar birodalom a 800 körüli években a frankok és a dunai bolgárok csapásai alatt omlik össze, ök osztoznak országukon, tágas gyepűként hagyva az Alföld nagy részét, majd a IX. század második felében a morvák vetik meg lábukat a Felvidék nyugati részén. Ebben a században gyarapszik tetemesen a Kárpát-medencei szláv- ság szállásterülete, akik a VI—VII. századtól már megjelennék a peremvidékeken. Ezt a politikailag és etnikailag részekre tagolt területet veszik birtokukba a század utolsó esztendeiben honfoglaló őseink.

Bóna István szépen megírt szövegét jól válogatott, az egyes korok legjellemzőbb régészeti leleteit bemutató képek és gondosan szerkesztett térképek teszik még szemléletesebbé. Csupán a 25. térkép feliratát nem tarthatjuk szerencsésnek, ahol a korai és a késői avar lelőhelyeket (körbefogó vonalak az avar birodalom határaként vannak feltüntetve. Kétségtelen, hogy ez a szeszélyesen kanyargó vonal nem a birodalom,. hanem az avar településterület határa (akik nomád gazdálkodási hagyományaik miatt — mint később a magyarok — csak az alföldi és dombos területeket ülték meg), a kagánok uralma az egész Kárpát-medenoére kiterjedt, külső gyepűik még azon túlra is. A IX. századi állapotot tükröző kitűnő térkép az írott és régészeti források lelkiismeretes elemzése alapján készült, jó ellenpéldája az egyes szomszédos országokban konstruált fantom-térképeknek.3 (Egy-két helynév! elírási hiba érhető csupán tetten, így az akkor Bälgrad nevű Gyulafehérvár melletti Celigrad a németes Zeligrad alakban szerepel.)

Különös figyelemmel kezd az olvasó a kötet két fejezetre tagolódó második részének — Bartha Antal munkájának — olvasásába, amelynek címe: „A magyar nép őstörténete.” Alighanem ez a történeti kor az, amelyről az utóbbi időben a legtöbb egymásnak és korábbi iismereteinknek is ellentmondó elmélet és feltevés látott napvilágot. A számos előtanulmányra, tudós viták tanulságaira épülő összefoglalástól az érdeklődő olvasó a letisztult eredmények világos áttekintését, a vajúdó kérdések, megoldandó feladatok közérthető felvázolását, a téveszmék cáfolatát és a vitás kérdésekben pedig lehetőleg egyértelmű állásfoglalást vár. Ilyen várakozás után azonban már az őstörténet fogalmáról a dolgozat kezdő mondataként ezt olvashatja: „A magyar őstörténet az őstörténeti magyar népnek, társadalmi berendezkedésének keletkezését és kifejlődését, valamint az ősmagyarság műveltségének és gazdálkodásának történetét, végezetül pedig társadalmi osztályokra szakadásának kezdeteit foglalja magába.” (378.) Amilyen nehézkes e meghatározás, ugyanolyan homályos is, s egyáltalában nem ígér élvezetes, érthető olvasmányt. A következő oldalon meglepetve olvashatjuk: „Történetírói hagyományt (követve, népállományunk őstörténetében két szakaszt különböztetünk meg. Az első szakasz az ugor magyar, a második az ősmagyar. Az ugor szó népi eredetünkre utal, az ugor magyar korszak az i. sz. 5—6. századig tarthatott.” Megvallom, magam nem ismerem e korszakolás és terminológia

743