Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 8. szám - Kovács József: Lackner Kristóf a koronáról (tanulmány)
arányban az érdemekkel. Vagy talán hadúri koronát? Azt bizony, de ezen túl még más koronákat is érdemel. Mondd hát, milyent? Hadúrit is, hajóparancsnokit is, aranyat is, éspedig az arany sárgaságától oly tündöklőt és az említett díszékkel, kövecskékkel, orrokkal és oromzatokkal meg más művészi díszítménnyel felszerelt koronát, amely minden más jutalmat, ami valaha létezett, az érdemek miatt felülmúl. Ezért, ha ezt a mindennél jobban virágzó Magyarországot feldíszíteni szándékoznál, ha Magyarország királyát és első emberét hozzáillő felékesíteni akarnád, olyan és akkora koronát találj ki, amely mindenfajta dicséretet megérdemel, amely az erények rajzosán ráírt bizonyítékaival mindenkor teljes és szemet szúr, és az ősmintáról, a mi legfölségesebb királyunkról a legpontosabban lett megmintázva. Kell hát, hogy buzgalommal dadogjak hazám érdekében és hogy, amint remélem, tehetségem mellé megnyerjek minden áldást, (bennem ugyanis nincs meg sem a fogalmazásnak, sem az ékesszólásnak olyan tehetsége, mégkevésbé a látiumi beszédnek vagyis Róma nyelvének olyannyira szerencsés hömpölygése, hogy őt illően megmintázzam); továbbá, hogy Magyarország tiszteletére és a magyarok, valamint azok kiváltképpen nagyságos és fölséges királya érdemeinek bemutatására, becsülettel és egyszerűen, olyan koronát írjak le, amely a jóakarató, szerény, nemkülönben nemes lelket részben, de talán egészen is kielégíti. És jóllehet nem lesz ez arannyal átszőve, természetes drágaköveikkel megerősítve, természetes gyöngyöktől díszes, az erényeik jutalmával mégis úgy fel lesz díszítve, hogy még ha a királyi felség páratlan erényeinek mindenikor nem is felelnek meg, valamiképpen közelálljon az ilyesfajta méltóságokhoz. És noha II. Mátyás, a legszentebb és legfelségesebb király az erények ragyogásával ezt a koronát felülmúlta, — a korona ezért némileg homályos —, mégis, ha a királyok alattvalói és utódai szabályosan, fontolgatva, akárcsak futólag megtekintik, jól esik ez nekem. És ezeket nyílt szívvel és bölcs iparkodással, becsületesen és hangoskodás nélkül azért akartam a minden tisztelettel megbecsülendő magyar honfitársaim előtt feltárni, hogy a királyi felség iránti tiszteletemet és alattvalói mivoltomat, azután a magyar nemzet iránti vonzalmamat és jóindulatomat, valamint mind a Római Birodalom királya iránti, mind pedig az ország legvigyázóbb rendjei iránti érzületemet bizonyítottá tegyem. E megnyert isteni jótéteményekért nem adni hálát a felsőbb szerzőnek —: ez a minden tisztelettől megfosztott, hálátlan és leglelketlenebb embernek lenne jelképe és példája. Az adományok az enyémek. Egykor ugyanis Salamon templomában is sok és sokféle áldozatokat mutattak be: ki aranyat, ki ezüstöt, ki értékes metszett köveket, kristályokat, bíbort, posztót, selymet és jácintot, — és melyek nem értékeseik? —: ezek mind kedvesek voltak. Akik azonban hasonlókkal nem rendelkeztek, javukra vált, ha bölcs iparkodással, becsülettel és egyszerűen, mint mondottam, lárma nélkül, gyapjút és kecskebőrt ajánlottak fel. fgy, ha én drágaköves, kristályos, gyöngyös aranykoronát nem ajánlottam fel, jól esik nekem, hogy én, aki ilyen uralkodóhoz méltó vágóáldozatokat és áldozati máglyákat felajánlani nem tudok, a hivatalos és mindennapi teendőim elcsipegetett óráiban őszinte lelkülettel valami tőlem származó dolgot ajánljak fel. Az ítéletet a tisztes olvasóra bízom, aki legmélyebbre menően megértheti, hogy én ezeket Magyarország rangjának és magának az országnak a feldíszítésére írtam. E leírásban nem annyira a formai elrendezést tartam szem előtt, hanem inkább az erényeknek azt a (hogy úgy mondjam) belső ragyogását, amellyel többnyire Magyarország szent királyai a legkegyesebb Istvántól kezdve megajándékozva, és a mostani fenségig felékesítve voltak. 722
