Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 8. szám - Kovács József: Lackner Kristóf a koronáról (tanulmány)
A korona leírása a 41. oldalon kezdődik: Magyarország koronáját Pozsonyban a Szent Márton templomban 1608. november 19-én tartott koronázáson a nagyméltóságú és főtisztelendő Ghymesi Forgács Ferenc bíboros, esztergomi érsek stb., a hercegek, bárók és nemesek hármas rendjének, valamint az újjongó nép nagyon rendezett sorainak legnagyobb tetszésnyilvánítása mellett a főméltóságú Főihercegre, a manapság soha eléggé nem dicsért császárra és Magyarország királyára stb., feltette. E pillanatban az égtek szinte valamennyien egyöntetű ajándékként e legkegyesebb fejedelem iránti jóindulatukban minden áldást és boldogságot megadtak és felajánlottak. Itt kell megjegyeznünk, hogy többnyire fontos dolognak tartják az emberek, hogy a fejedelem, még inkább a király az istenség ünnepélyes segítségül hívásával legyen megválasztott vagy elfogadott; e mód ugyanis őt az alattvalóinak jobban ajánlja. A törvénytelenül és bűnös módon született királyság viszont nem szokott tartós lenni. Így a gőgös Tarquinius királysága is csak pillanatnyi volt. Li- vius, Dec. prim. lib. I. Amennyire ezt a koronát külső vonásaival éppen a királykoronázás közben megszemlélve és végignézve (— közelében voltam és jelen voltam —) megfigyelhettem, ugyanúgy meg is festettem. Miként a Hesperus a többi csillag és a csillagtüzek között, úgy tűnik fel ez alkalommal az ARANYKORONA, amelyen a homlokabroncs fölső része oromzatokkal és mintegy sáncárkokkal vagy hajóorrokkal feldíszítve látható. És innen is onnan is, elébe állva vagy mögéje állva szemköztről vagy hátulról huszonnégy ilyen szárny található rajta, amelyek Magyarország előkelőinek és nagyjainak karát jelölik, (akik éjjel-nappal a király oldalán a haza üdvén fáradozni és arra vigyázni tartoznak), és pazarul utalnak a haza szolgálatának a megfontolására. Innen félkör módjára négyoldalról ívelt görbületű, kissé szélesebb szelvények emelkednek fel úgy, hogy azok mindenünnen a szent keresztet szerkesztik meg. Ez hát első pillantásra a korona ábrázatának külső formája. Közel is járok már az emblematikus, vagyis hiieroglifes leíráshoz, amit először az egyiptomiak találtak ki. A homlokabroncs felső homlokzatán elhelyezve hét szárnyat, vagyis kis fülkét láthatunk egészen, kettőt pedig — ránézetből szemközt a lehelyezett koronával — félbevágva (máskülönben ezek is egészek); az abroncs alsó részén pedig — figyelmen kívül hagyva a közbeiktatott emblematikus drágaköveket, amelyekről mint ilyenekről a maguk helyén lesz majd szó — csak három egész és kettő — előlnézetből — fél (valójában egész) emblematikus fülkét találunk. Ami tehát az egyik vagy másik részletesen emblematikusan vagyis hieroglifesen megjegyzésre méltó lesz, röviden, szabatosan és módszeresen, a megfigyelt rendben, ahogy az emblémák helyet foglalnak, feltárom.” (41—42. old.) Ezután következnek az egyes emblémák leírásai 32 fejezetben. A jelentéstartalmat mindig egy jelmondatban foglalja össze a szerző, majd szentírási és profán irodalmi szövegekkel erősíti meg. A legfőbb emblémáknál történelmi példákat is idéz.” E könyvben megmagyarázott emblémák jegyzéke. Első rész. A szemben lévő emblémák. A közjólétre így kell vigyázni. Hol bátorság, ott oltalom. A királyokhoz tiszta dolgok illenek. Hol éberség, ott bölcsesség. Hol megvan a jámborság, ott a többi is megvan. A megtiszteltetéssel együtt jár a teher, így őrizd tieidet. 723 I. Nap II. Ragyogó gyémánt. III. Smaragd IV. Ametiszt V. Zafír VI. Sas VII. Virrasztó daru
