Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 8. szám - Széll Kálmán: Irreverzibilis élet - reverzibilis halál? (esszé)
zelést folytatni, mert az a defenzív medicina torzhajtása. Az egyes orvosnak (métj- inkább a gyógyító teámnak) az orvoslás kezdete óta joga a kezelhetőség megállapítása. Ennek klasszikus példája az, amikor a sebész a műthetőséget megítéli, még akkor is, ha tudjuk, hogy az inoperabilitás mindig relatív fogalom, s ez nem jelenti egyben a ikezelhetetlenséget. Sáfár a korszerű újraélesztés egyiik ma is élő atyja írja: „Csak a tudományosan kutatott és felismert halál éri meg azt a küzdelmet, amelyet az orvos ellene folytat, és ha tudomásul kell vennie az elkerülhetetlent, akkor megnyugszik a feltartóztathatatlan végzetben és feladja a meddő küzdelmet.” Nem feltétlenül kell tehát mindenkit intenzíven kezelni. Egyrészt, mert nem lehet, másrészt mert nem érdemes. Nyilvánvalóan „le lehet venni a gépről” azt a beteget, aki az agyhalál állapotába került. Meg lehet szüntetni az intenzív kezelést az apalliumos szindrómában, azaz agykéreg nélküli tünetcsoportban, s ezeket a betegeket hagyományos osztályra lehet visszaadni. Az intenzív kezelés elhagyása azonban nem jelentheti általában a kezelés és ápolás feladását. 4. Az intenzív osztály helye a gyógyításban. Az intenzív medicina eredményei és lehetőségei kétségtelenül nagyok. Napjainkban az intenzív therápiás osztály divatba jött, bevonult az irodalomba, színház és filmművészetbe stb., s az egészségügyi intézmények egyfajta status szimboliuma is lett. Ám divatos róla, mint dehumani- zált intézményről is beszélni, ahol a betegeket a lélektelen gépek birodalmában „kínozzák”. Az élet megtartása, helyreállítása, s a beteg túlsegítése az életet fenyegető válságon, — ha azt értelmesen alkalmazzák — elvileg sem lehet antihumánus. De sok múlik az ott alkalmazott deontológiai elveken, másszóval azon, hogy a műszerek és gépek nemes célt szolgáló birodalmában hogyan tudjuk a beteget elsődlegesen emberként megőrizni, őt nem munkadarabként szemlélni, az osztályt pedig saját humánumunkkal „feltölteni”, mindenkor szem előtt tartva azonban a salernoi iskola (vagy Hippokrates?) régi bölcsességét: Contra vim mortis non ereseit herba in hortis. Hadd idézzek ezzel kaipcsolatban H. B.-né csehimindszenti betegünk leveléből: „Eddig csak az intenzív osztály embertelen gépi oldaláról hallottam, de most egy életreszóló élményt kaptam az ott dolgozók humánus elhivatottságáról ... A gondoskodásnak olyan formájával találkoztam, amelyről sajnos az emberek többségének fogalma sincs... Gép és Ember együttműködésének maximumát, a gyógyító, szerető, biztató Ember felsőbbrendűségét volt alkalmam tapasztalni”. AZ ÉLET LEGNAGYOBB ELLENSÉGE A HÄBORÜ Ha meggondoljuk, hogy az orvostudomány és főleg az intenzív orvostan milyen hatalmas összegekkel és milyen óriás erőfeszítésekkel küzd akár egyetlen ember élet- bentartásáért, akkor természetesen és önként adódik az a következtetés, hogy az orvos szemléletével és alapbeállítottságával összeférhetetlen a tömeges halált jelentő háború. „A háború a legtöményebb élet, mert a legjelenvalóbb halál” írja Örkény. Attól tartok, hogy az atomháború korszakában a valóságban a háború a „legtöményebb” halál. „Az ember mindig azzal a gondolattal volt kénytelen élni, hogy egyéni halála biztos. Most azonban még az egész emberiség lehetséges pusztulásának gondolatába is bele kell törődnie” állapítja meg keserűen Arthur Koestler. Orvos csak ellenezheti ezt az esztelen artefioiális halálos pandemiát. A TÁRSADALOM ..TÉTLENSÉGE” AZ ÉLET MEGHOSSZABBÍT AS A BAN Bármely nagyok is ma lehetőségeink az élet meghosszabbításában (ill. a reverzibilis halálban), nyomatékosan kell hangsúlyoznunk, hogy az élet tényleges, kézzelfoghatóan eredményes és tömeges meghosszabbítása nem az intenzív osztályon történik, hanem annak már jóval korábban a társadalomban kellene végbemennie. Az intenzív osztály sok esetben már csak a végállomás! A helyes testi és lelki életvitel (fizikai és mentális egészség), megfelelő mozgás, egészséges és mérséklet es étrend, az élvezeti szerek (alkohol, dohányzás stb.) mellőzése, ennek nélkülözhetetlen feltéte708
