Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 8. szám - Széll Kálmán: Irreverzibilis élet - reverzibilis halál? (esszé)
AZ ORVOSTUDOMÁNY ellentmondásai és dilemmái a hálál elleni küzdelemben Ha az imént azt állítottuk, hogy a halál társadalmi funkciót tolt ibe, akkor ezek szerint látszólag szembe kerül az orvostudomány a társadalom érdekeivel? Koránt sem! Csak bizonyos korban van ugyanis a halálnak társadalmi funkciója. Világos, hogy a csecsemőhalandóság elleni küzdelem, a vérző fekély műtété, a balesetek meg- gyógyítása és rehabilitációja stb. nemcsak jogos, de társadalmilag hasznos is, ugyanakkor vannak még ma sem teljesen tisztázott kérdések. Így pl. világszerte vitatott bizonyos korú, súlyú és állapotú koraszülöttek kezelése, sőt egyesek egy bizonyos (minőségi és mennyiségi) határon túl az erőltetett intenzív therápiát és a krónikus művese kezelés etikai és gazdasági jogosságát is megkérdőjelezik. Korunk orvostudományának ma kétségtelenül olyan hatalma van az élet és halál felett, ami még sohasem volt a történelem folyamán. Éppen ezért érthető, hogy orvoslásunk egyik legnagyobb etikai, szakmai és jogi dilemmája éppen az, hogy kinél, mikor és meddig sáfárkodjunk e lehetőségekkel. Kétségtelen, hogy — mint már említettük — az élet puszta meghosszabbítása nem jelent mindig egyértelműen jót. Betegnek, hozzátartozóknak, ápoló-kezelő személyzetnek és a társadalomnak sem. Sohase feledjük, hogy az élet meghosszabbítása olykor csak a szenvedés megnyújtását jelenti. Nem a leélt napok száma az életet mérő egyetlen mutató. A mennyiségi mutatón túl, sokkal nehezebben becsülhető fel, — s csak a beteg szubjektívumán keresztül ítélhető meg — a másik létfontosságú mérce; az élet minősége. Legnagyobb dilemmánk éppen az, hogy ezt nem tudjuk mérni, magunk pedig nem bírálhatjuk el a beteg életének minőségét. Tapasztalati tény, hogy van olyan ember, akinek — az átlagos egyén számára — még az élet normálisnak (feldolgozhatónak) nevezhető kisebb konfliktusai is motivációt jelenthetnek az öngyilkosságra, míg a másik, súlyos betegen is — nemegyszer szinte görcsösen — inkább az életet választja. A New Work-i Mount Sinay Egyetemen 1981-ben tanúja voltam az ott végzett első hemicorponectomiának, azaz testfelezésnek. Megborzadva néztem a tv-kamerák jelenlétében végzett szörnyű csonkító műtétet, amelynek során a test alsó felét a csontos medencével együtt eltávolították. Egy gerinccel és vállövvel támaszkodni bíró zsákszerű féltest maradt vissza. Kérdésemre elmondták, hogy a beteg komputer programozóként dolgozott, s miután rosszindulatú betegségéről és a műtét után várható állapotáról felvilágosították, tudatosan az óképpen fennmaradt életet választotta. Sőt, továbbra is végezni tervezte szellemi munkáját. Mi tehát nem lehetünk senki életének értékmérői. Minden beteget úgy kell kezelnünk, mintha ragaszkodna az életéhez. Még az öngyilkosokat is! Érthető, hogy a halál ellen leghatékonyabb intenzív kezelésnek van ma a legtöbb kínzó problémája, amivel szembe kell néznünk. Ezeket röviden érintjük. 1. Kiket vegyünk intenzív kezelésbe? A betegeknek nyilvánvalóan három csoportja van. Az első csoport életfontos működéseit helyettesíteni és helyreállítani is képesek vagyunk. Ezeknek intenzív kezeléséhez nem férhet kétség. Ezen belül vannak reménytkeltő esetek. Ilyenek a gyógyszermérgezések, számos műtét utáni állapot stb. A heveny szívizom infarctus intenzív kezelése is biztató még akikor is, ha az infarctusos betegek 15—20%-a a kórházban meghal. A betegek egy másik csoportja kilátástalan. Az ilyen betegek kezelése megtagadható. Ez nem jelenti azt, hogy velük sehol sem lehetne foglalkozni (hiszen ez az orvostudomány fejlődésének feladását jelentené), csupán azt a raoionális belátást tükrözi, hogy a reménytelen esetekre kár tömegesen pénzt és energiát ölni. Csakhogy relatíve kevés az a beteg, akiknél biztosra vehető a kilátástalanság. Ez teszi munkánkat nehézzé. A harmadik csoportba tartoznak a határesetek. Ezek kezelését el kell fogadnunk éppen azért, mert nem tudunk határozottan állást foglalni a kezelhetőségre vonatkozóan. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a kezelés vállalása nem jelenti egyben 706
