Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 7. szám - Kovács István: Constantin Ţoiu: A kísérő; Miron Białoszewski: Infarktus; Jiři Šotola: Szent a hídon; Vincent Šikula: A katona; Lojze Kovačič: A valóság
Az író nyilvánvaló célja, hogy leleplezzen egy legendát, megrajzolja annak keletkezéstörténetét, illetve történelmi-politikai hátterét. Ehhez eszközül az iróniát használja, iróniája azonban olykor gúnyba csap át. Lefegyverzően gördülékeny stílusa csak ilyenkor bicsaklik meg. Könyve mindezek ellenére még hiteles lehetne. Miért nem érezzük mégse annak. Az ok Sotola történelemszemléletében keresendő. Jánoskáról szóló regényében ugyanis mindenki vagy elvetemült cinikus gazember, vagy aljas számító vagy éhenkórász fajankó... (Tény, hogy a cseh történelem sötétebb korszaka alkotja a regény eseményhátterét.) A történelem előtérben álló vagy köznapi hőseit azonban lehet-e kivétel nélkül ilyeneknek ábrázolni? S vajon írna-e Sotola ilyen stílusban Nepomuki János ifjú kortársáról, Húsz Jánosról? Minden igazán jó mű időtálló, tehát napjainkban is szól. Ha egy mű éppenséggel aktuálpolitikai mondanivalójával szól napjaink olvasóihoz, attól még nem biztos, hogy jó is. Különösen érvényes ez Jdfi Sotola regényére, mivel az az érzésünk, hogy a Nyársra húzva egyik változatát olvassuk benne. Egy könyv újraírása pedig mindig kockázatos. Ritkán éri meg a fáradtságot. (Európa, 1984) A szlovákságnak is meghatározó közösségi élményét alkotják a második világháború hazai és európai eseményei... — tetézve a hitleri Németország által létrehozott Szlovákia létének vagyis az „önálló” államiság ellentmondásos, a lelkekre, a tudatra ilyen vagy olyan pecsétet ütő élményével. A kiváló szlovák író, Vincent Sikula ezekről az évekről készít sajátos metszeteket trilógiájában — (Mesterek, Muskátli és részben a Vilma) — a Gulden család optikáján keresztül. A második világháború keresztezi a Sárgarigó című kisregény álnaiv eseménysorát, s ítész pontot A katona, Őuris életére. Vincent Sikula is a Martin Kukuéin által megteremtett, már-már a népmesékkel határos realizmus követője. Hősei szinte egytől egyig jóemberek, negatív típus alig akad közöttük, s ez azt jelenti, hogy valami módon mindegyikük kiszolgáltatott... Kiszolgáltatott a kis népeken kikerülhetetlenül átgördülő történelmi eseményeknek. A kiszolgáltatottság persze nem jelenthet az elkövetett tettéért automatikus felmentést. Az erkölcsösség kötelessége alóli felmentés ugyanis valamiképpen egyenlő az erkölcsösség jogától való megfosztással is. A Rozárka című elbeszélés azért a legjobb írása Síkúiénak, mert benne az emberi esendőséget a lélek kiszolgáltatottságának örök szférájában ágyazva, nem pedig a história változó menetébe sorolva ábrázolja. A katona című kisregény arra kísérlet, hogy a pszichikumot és a históriát, a fizikailag sérült, de lelkileg egészséges egyént és a magát egészségesnek kikiáltott, de tudatilag sérült tömeget, az egyéni és a nemzeti sorsot egy ember életébe ötvözze. Öuris alakjával mintha már megismerkedtünk volna Sikula Simon, illetve Koldusok címen közzétett korai novelláiban. Egy árva szlovák fiú valamikor a századfordulót követő években pénz és pártfogó nélkül nekivág az életnek, bejárja a Monarchia egy részét, mindenütt megállja a helyét, katonaként is, végigküzdi az első világháborút, kitüntetéseket szerez és elveszíti fél lábát... Az Osztrák—Magyar Monarchia invalidusa az impériumváltással 670 Vincent Sikula: A katona
