Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 7. szám - Fodor András: Pék Pálról (szerzői estjén)

A zöld mezőkkel, kertekkel, megpezsdülő lombokkal, a víz és szél párbeszédével, csalittal, rigófüttyel, szarvassal, bodzával, mézszagú akáccal, fűkunyhóval, patakkal és szálerdővel teli bukolikus világ hangja viszont elvitathatatlanul Pék Pál sajátja. S színeiben, levegőjében benne érzem Zala földjét, a Balatonmentétől Drá- vamentéig tartó, karakteres, minden szegletével emberi, meghitten eleven tájat, melytől a költő legnagyobb válságai közt is a megigazulás metaforáit kölcsönzi:

de ott állok a völgyben elhagyottan, magam s mezítláb minden hajnalon, és homlokomra ágak hegye koccan, s tavaszi, lassú körtáncába fog a bodzafa, és körül, mintha roppant üvegvilágom rengetnék dobok-------B

evezetőm elején egy hajdani, szinte paródiába illő, rosszul sikerült ünnep hátteréből idéztem első találkozásunkat. Negyed század múltán hadd adjak kifejezést örömömnek, hogy az egykori, gátlásosán félrehúzódó, bizonytalanul verselő Pék Pálból folyóiratokban, antológiákban szereplő, kötetékkel jelentkező igazi költő lett, aki a közösség oltalmát kereső magános vívódásaiban is mindenkor helyettünk beszél.

660