Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 7. szám - Endrődi Szabó Ernő: Az elrabolt idő nyomában (Egyed Péter: Előzés hajtűkanyarban)
r lítható, a partikuláris—individuális és nembeli érdekeket összehangoló nagy elméletek. (A történelemfilozófia példájával: az integráció többnyire az elméletek és magyarázatok „szabadversenyének” kedvez, a differenciálódás időszaka általában a nagy, szintézisre törő elméleteket igényli.) Ebben a helyzetben a regény immár nem vállalkozik a társadalom „magabiztos” leírására, önmagában való hite (is) megrendül, a valóságot individuális vagy dokumentáris szeleteiben észleli. Ezeket figyelembe véve, Egyed kísérlete kettősnek mondható. Miközben formailag a „minden egész eltörött” tényszerűségét tükrözi, nem mond le az élet centrális lát(om)ásáról. Művének központi sajátossága s egyben filozófiai alaptétele is ez. Nehéz a tudákosság vádja nélkül leírni, inkább csak körüljárására mutatkozik mód: Egyednél a közösségi élet tágas spektruma a tükör, amelyben a regény fölismer(het)i a maga teremtette szerkezetet. Azé a közösségé, amely egyre kevésbé közösség — ennyiben igaz az elidegenedésről szóló klasszikus megállapítás —, és azé az életé, amely már alig hordozza önmaga (a fogalom) ismérveit; állítás, amely egyben önmaga tagadása. Ez a regény központi gondolati magja, a filozófus Egyed filozófiai felismerése. A (közösségi) léthelyzet lehetetlensége! Kreált lét, amely önmagában véve is fogalmi ellentmondás. (A természetelvűséghez való ősi és ösztönös ragaszkodásunkat tételezve.) Élet, amely születése pillanatától élhetetlen. (Kísértő csapda a különböző korok törvényenkívüliségének példája: modern időnkben már a vadakat is szilárd törvények védik. Kiváltképpen a civilizált embert!) A végletekig fokozott (történelmi) abszurditás regénye az Előzés hajtűkanyarban. Felületes rátekintésre eábeszélésfüzémek tűnik. Nem az. Egyed tudatosan alkalmazott regénytechnikai fogása az egységes történet töredékekre, látszólag szerves kapcsolatban nem álló szövegrészekre tagolása. Maga a szerkezeti modell a címek felsorolásával leírható. Két párhuzamos, egymást föltételező-kiegészítő kisregény terjedelmű, kilenc-kilenc hosszab-rövidebb elbeszélésből álló füzér adja a regény „A” — Üdvözlés címet viselő, — és „B” — Monostor címzetű — komponensét. Mégsem nevezhetjük ikerregénynek őket — legalábbis nem abban az értelemben, ahogyan például Faulkner Vad pálmákját és Az öregjét — egyazon regény két, egymástól el nem választható részéről van szó. Megírásukkor a szerző fontos elve volt, hogy az egyes (szöveg)részekben az összes többi, azaz az egész — ha jelzésszerűen is — jelen legyen. Egyed szavait parafrazálva: hogy egyetlen részlet mindent tartalmazzon, a tér és az idő rajzát, a szereplők sorsát és jellemeik mozgását benne, a következményeket és az előzményeket egyaránt. Akár a holografikus felvétel részlete az egészet. Vagyis oly módon szándékozott fölépíteni a regényt, hogy a részeket „dominó- szerűen egymásmellé illesztve vagy pókhálószerűen összeszőve” kapjuk meg az eredményt. (A hasonlóak közül, most csupán egy, vélhetően közismert példát említek, Karinthy Ferenc Harminchárom-ját.) Azaz — nincs jobb szavam — Egyed virtuális regényt ír — e nemben az általam idáig megismertek közül legjobbat — olyat tehát, amilyen a tárgyául választott élet. A főtörténet — ha egyáltalán beszélhetünk ilyenről — az egymáshoz rendelt elbeszélések párhuzamosságai, ellentétei, rejtett utalásrendszere által létrehozott kapcsolódásokból és hiányokból képződik. Sejtalem- szerűen, a szövegek közötti áttűnésekben. A szövegrészek történetszerű összefüggéseinek föladásával természetesen megnövekszik a stílus szerepe, hordereje, s Egyed e megnövekedett szerepet — főként az „A” regényrészben — erőteljesen ki is használja. Ugyancsak megnő a karakterek szerepe is, D. kapitány, Aloysius Pewsner, Lena, az öreg, Adorjány ezredes (Üdvlövés), valamint Kristóf és Antónia (Monostor) válnak igazi itörténethordozókká. Mindez — s az ezekhez párosult időszemlélet, időfelfogás — egy stilizált világképhez, valósághoz vezet. írnám, hogy ez a könyv egyik hibája, de miért lenne az? Legfeljebb a könyvben megjelenített sajátos lét(helyzet) hibája lehet. (Már amennyiben eltekintünk az Európa kisnépeinek kényelmes nemzeti (ségi) otthonokat „teremtő” történelmi erők játékától.) Az ilymódon regénytérre (is) alakult léthelyzet központi kategóriája az idő. Kétféleképpen jelenik meg: egyik a regény belső ideje, az öntörvényű történet (történelmi) ideje, amely — akár csak hordozója — nincs! Eltűnt? 653
