Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 7. szám - Király Péter: Barokk zene régi hangszerekkel - Párhuzamos beszélgetés Jaap Schröderrel és Székely Andrással
KIRÁLY PÉTER Barokk zene régi hangszerekkel (PÁRHUZAMOS BESZÉLGETÉS JAAP SCHRÖDERREL ÉS SZÉKELY ANDRÁSSAL) Az a két interjú, amit az olvasó itt egybeolvasztva és némileg lerövidítve lát, 1984 szeptemberében készült Szombathelyen, a nemzetközi és a hazai régizene-játék két kiemelkedő személyiségével. Az alkalmat az adta, hogy Jaap Schröder holland hegedűművész — aki ma egyértelműen a világ legjelentősebb barokk hegedűse — öt Vivaldi hegedűversenyt vett lemezre a Hungaroton számára a szombathelyi Capella Savaria kíséretével. Jaap Schröder számos, a régizene játék fontos, ma már legendásnak számító együttesében, vállalkozásában vett részt. Így a hatvanas években Frans Brüggennel, Annaer Bylsmaval és Gustav Leonharddal együtt — mindhárman a régizenélés jelentős személyiségei közé tartoznak — egyik megalapozója volt a régihangszeres, az egykori előadási gyakorlatot felelevenítő irányzat kialakulásának. A hetvenes években, a zenekart irányító koncertmesterként részt vett a Decca mérföldjelző nagy vállalkozásában, Mozart összes szimfóniájának régihangszeres felvételén. Ez idő tájt alakította meg az Esterházy vonósnégyest, ami ugyancsak új távlatot nyitott a régizene játékban. Jelenleg egy másik együttest vezet, a Smithson kvartettet, miközben több helyen tanít, így a híres bázeli Scoda Cantorumban, az amszterdami Zeneművészeti Főiskolán, az amerikai Yale Egyetemen és a Juildiard School-ban, s koncertezik. Székely András zenetörténész a Muzsika című folyóirat munkatársa, továbbá zenei rendező a Hungarotonnál, ahol a barokk zenei felvételek jelentős részét ő készíti. Így a Capella Savaria eddigi lemezeit: a Bach kantátákat, a Barokk karácsonyt, az Atalantát, és a Zádor.i Máriával és Paul Esswooddal felvett Händel duetteket. Több évig órákat is tartott a barokk zene historikus előadásmódjáról a Zeneművészeti Főiskolán. Számos külföldi muzsikus 'került az ő révén Magyarországra, így például Jaap Schröder is. Mi a különbség az általánosan megszokott előadásmód és a történeti hitelességre törekvő, úgynevezett historikus előadásmód között? SZ. A.: Nagyon nehéz erre válaszolni, mert a kérdéskör igen összetett. A különbségek rendkívül nagyok, mert a zeneszerzői stílus megváltozásával az előadói stílus is megváltozik. Közénk és a barokk közé pedig odarétegződött az egész 'klasszicizmus és a romantika, s így minden, ami a barokkban nem volt papírra rögzített, az eltűnt. És az is, ami papírra rögzített volt, annak értelme is megváltozott. Mert annak, ahogy a kottát olvassuk, 80 százaléka szabály és 20 százaléka megegyezés. De az is lehet, hogy 70—30 ez az arány. Ma dominál a szabály és kevesebb a megegyezés. A barakkban viszont több volt a megegyezés és kevesebb a szabály. A kottaírás maga, technikailag kevésbé volt kifejező, s kevésbé volt fontos. A különbség a barokk zene játékában tehát már itt kezdődött. Honnan tudjuk, hogy ők másként olvastak? Ha nemcsak a kottákat nézzük, hanem a korabeli hangszeres iskolákat, az úgynevezett traktátusokat, illetve a zenéről szóló könyveket, akkor ezekből már kiderül ez-az-amaz. 631
