Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 1. szám - SZILÁGYI DOMOKOS EMLÉKÉRE - Cs. Gyímesi Éva: Egy létszimbólum színe és visszája (tanulmány)
Etikai összefüggések Az értákailaikziat erkölcsi dimenziója további elemzés tárgya lehet a lehetőségek, a választás és a döntés viszonylatában. Induljunk ki abból, hogy az ember lehetőségeinél fogva több, mint létfeltételeinek összege: a konkrét történelmi-társadalmi meghatározottságokon túl a korban adott lehetőségek virtuális teljességét is magáénak mondhatja. „A lehetőség nem aizonos a valósággal, de maga is egy valóság” — árja Antonio Gramsci. „(...) A lehetőség „szabadságot” jelent. A szabadság beépül az ember fogalmába.”25 Az önmegvalósításban ugyanis — legyen az személyes vagy közösségi ügy — olyan lehetőségek feladattá válásának folyamata bontakozik ki, amelyek valóra váltása névén az ember meghaladhatja körülményeit, tehát szabad lelhet. A folyamat ideális modellje a partikuláris meghatározottságoktól a nsmbeliség távlatai felé irányul. „Aki etikailag szemléli az életet — állapítja meg Kierkegaard —, az az általánost llátja, s aki etikailag él, az életében az általánost fejezi ki, az általános emberré teszi önmagát, nem úgy, hogy .leveti konkrét létét, mert így semmivé lenne, hanem úgy, hogy magára ölti és át- meg átszövi általánossal. Az általános ember ugyanis nem fantom, hanem minden ember az, vagyis minden ember számára megvan az az út, melyen haladva általános emberré válhat.”20 Ha ennek az általánosnak a távlata a lehetőségek közötti választás függvényéként nyílóik meg, akikor az emberinek erkölcsi kötelessége mindenekelőtt maga a választás, és ez ugyanakkor szabadságának is feltétele. A választás pedig első fo/kon nem jelent mást, mint elérendő, megvalósítandó eszménnyé tenni valamely lehetőséget vagy tehetőségeket. Lássuk, mennyiben lehet választás eredményének tekinteni azt az eszményt, amelynek tartalmát képszerűen a kagyló-motívum, tételesen pedig Matokai idézett jelszava tömöríti: „Az erdélyi magyar szedtem arra van hivatva, hogy kicsiny lehetőségek között, nlagy szellemi erőfeszítéssel egyetemesen emibari szellemmé legyen! Az eszmény értékfeszültsége az ‘önmegvalósítás folyamatának két pólusa, a partikuláris meghatározottság és az egyetemes emberi között vibrál. A „kicsiny le-. hetőségek között” ugyanis a miaga befejezett, lezárt voltában nem jelent többet, mint a történelmi ^társadalmi adottság józan tudomásul vételét. A jelszó nem az objektív lehetőségek szintjén nyit távlatot az egyetemesre, hanem az adottságok ellenére vállalt „nagy szellemi erőfeszítés”, tehát egy szubjektív tényező alapja. Ha megpróbáljuk konkretizálni, mit fed ez például a .tudományok területén, akkor kiderül, hogy alapjaiban irreális, anakronisztikus elképzelésről van szó. A tudományos munka eredményessége a huszadik században nem utolsó sorban anyagi-információs alapok és nemzetközi kapcsolatteremtés függvénye. Ha mindezek esélye egyenlőképpen adott a kutatók különböző csoportjai számára, akikor tehetséges egy természetes, Objektiv szelekció, amelyben az elsőséget és eredményességet az esélyekhez hozzáadódó szubjektív többlet, a tehetség és a szellemi erőfeszítés mértéke dönti el. Egyenlő esélyek hiánya esetén azonban csák a kivételes zsenialitás, a „hősi” önimegtagadás tud eredményeket elérni. És ez, amennyire érdeme az ilyen ritka személyiségeknek, annyira mértéke az illető társadalmi .csoport méltánytalan helyzetének is. A szóiban forgó eszmény létrehozóinak azért kell egy tisztán szubjektív tényezőre alapozniuk az önmegvalósítást, mert kizárják .belőle a ‘lehetőségek és a választás mozzanatát: a „kicsiny lehetőség között” dtrt a meghatározottság elfogadását, a többi lehetőségnek .már az eszmény szintjén való kirekesztését jelenti. Így a .nem- választást, a tehetőségekről, .egyenlő esélyekről való lemondást is az eszmény tartalmának részévé itaszáik. Egy poüitilkad kiút történelmi-társadalimi 'akadályai felől talán érthető, de mégis furcsa, hogy eszménnyé válhatott az önmegvalósításnak egy olyan programja, amely .nem tartalmazza a szabadságot mint a célirányosság kibontakozásának, az emberi élet „egész”-szé formálásának feltételét. Vagy vonzereje valóban abban rejlik, hogy átesztétizált formáiban, például a gyöngyikagyló-jelképben, szépnek látszik? Meg53
