Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 7. szám - Szikszai Károly: Beszélgetés Parancs Jánossal

ember a családja rovására (kénytelen megvalósítani. De amennyire lehetséges — ,a feleségem a megmondhatója — igyekszem eleget tenni annak is, amit joggal elvárnak tőlem. Hogy mennyire sikerül, nem tudom. Én nagyon szeretem őkeft...

— A feleséged mivel foglalkozik?

— Műszaki pályán dolgozik ...

— Ha nem lennél költő, milyen mesterséget választottál volna magadnak? Maradtál volna a műszaki területen?

— Nem tudom. Én mindig valamiféle teljességre próbáltam törekedni, és a művészet ezt valahogy magadja az embernek. Persze az is lelhet, hogy a műszaki pályán maradtam volna ... Nem tudom.

— Mint költő, mit tartasz a legfontosabbnak?

— Én mindig azt szeretném, hogy amit csinálok, teljes odaadással csináljam. Költőiként ugyanezt tiudom mondani. Tehát akikor amikor írok, pontosan, precízen kibontsam azt az élményt, ami versírásra késztet.

— Min dolgozol jelenleg?

A költészet sajnos nem olyan, mint a regényírás, a verset nem lehet előre meghatározott terrv szerint csinálni. A fordítással (kicsit már más a helyzet. A fordításnak az is a haszna, hogy akkor is lehet a költészettel csaknem egyenértékűt csinálni, amikor nem megy a versírás. Fegyelőmre tanítja az lembert, mások tiszteletére, sőt alázatára ... Sokat lehet tanulni (belőle.

Szeretnék még néhány kötetet megírni, ha lesz rá elég erőm. De hogy mikor áll össze, a fene tudja. Szerencse dolga is. Sieben jelent meg a válogatott kötetem, ami hosszú ideig megbénított. Vialószínű amiatt, hogy fölmértem valamit, túljutottam valamin, ami örökre Végétért, és nehezen tudtam megindulni utána. A most megjelent kötetem, a Sivatagi följegyések, öt évig készült. Lassan, gyötrődve, de azt hiszem, a képességeimhez mérten elég jól ösz- szeállt. Azóta úgy látszik, valami görcs oldódott bennem. Már van körülbelül ötszáz sorom, ami engem is meglep, hiszen most jelent meg januáriban a kötet. Ügy látszik, jó passzban vagyok. Ha ilyen ütemben haladok, a jövő év végén talán leadhatom a kiadónak.

— Köszönöm a beszélgetést.

619