Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 7. szám - Szikszai Károly: Beszélgetés Parancs Jánossal
többet, de hosszú ideig a (kutyát se érdekelte. Fölajánlottam a Nagyvilágmák, fölajánlottam az Európának ... Az Európáinak be is adtam André Breton fordításaimat, öt-hat évig fektették, végül nem lett belőle semmi. És akkor az az ötletem támladt, hogy kiegészítem egy másik költővel, Philippe Soupault- val, és egy közös művükkel, A mágneses mezőkkel, lamely az első szürrealista szöveg volt, és együtt jelentetem meg a két költő válogatott verseit. ■ Azért választottam ezt a két embert, mert a szürrealisták közül Magyarországon tulajdoniképpen csak Eluard-t és Aragont ismerik, és Soupault-ról, vagy Bretonról hosszú ideig legföljebb leszóló cikkeik jelentek mag. Arról már nem is beszélve, hogy iaz a tíz vers, amit Weöres Sándor lefordított tőle, önmagában kevés. Végül is a szürrealizmus vezéralak járói van szó! Van még tégy ötödik szürrealista is, aki engem érdekel: Benjamin Péret. Most tőle fordítok egy kötetre valót. És kacérkodom még René Ghar-ral is, csak félek, mert nagyon nehéz fordítani. Már tizenöt verset lefordítottam tőle. Ügy tudom, az Európa már néhány évvel ezelőtt meg akarta jelentetni, csak nem találtak rá fordítót. Valóban nagyon nehéz. Ha az ember nem figyel oda, közhelyeket fordít, annyira tömör és egyszerű. Megpróbálok néhány tanulmányt beszerezni róla, hogy lássam és megértsem, hogyan is áll össze a belső világa, s talán azok segítségéivel majd Iki tudom szűrni a közhelyszerű jelentéseket. De hogy sikerülne, nem tudom. Nagyon nehéz dió. — A szerkesztőségi munka mennyiben befolyásolja a költészetedet? — Árt is, mag használ is, de mindenekelőtt alázatra neveli az embert. Folyamatos figyelemre, nyitottságira . .. Egy ismeretlen embert úgy kell fogadni, hogy leihiszed néki, amit csinál, azt tiszta szívéből csinálja, tehát oda kell figyelni, s ha vannak, föl kell fedezni az értékeit. Ez mindenképpen hasznára válik az 'embernek. De a vélemények, illetve a teljesítmények folyamatos változása is tanulságos, hiszen ha valaki egyszer egy jó kötettel jelentkezik, annak természetesen lörülsz, de ha a következő már gyengébb, hát hogy is mondjam ... Ez (persze hozzásegít ahhoz, hogy önmagamat is jobban megismerjem. És hát sókat lehet tanulni. Nemcsak laz idős mesterektől, mert énrám a fiatalok éppúgy hatnak, mint mondjuk a középgeneráció. Annák ellenére mondom ezt, hogy iaz embernek ennyi idős karára már kialakul a saját világlátása, de egy friss szem, ha másként lát valamit, laz néha öntudatlanul is, de képes árnyalni, befolyásolni... Szóval ez a része hasznos. De ha unalmas, középszerű dolgokat kell olvasnom, bizony mindentől elmegy a kedvem. Tisztáiban vágyók vele, hogy ez a Iköltészét (hiábavaló, túl sok (értelme nincsen, s ez mégimfcább kedvét szegi az embernek. A dilettánsok viszont egyáltalán nem (befolyásolják az embert. — Ha már itt tartunk, mi arról a véleményed, hogy a költők ma már csak egymásnak írnak? — Hált telég baj, ha így van ... Kétségtelen, hogy a fiatal tiltánkodók, zavaros avantgárdok között van ilyen, de nem hiszem, hogy az ügyeskedőkön kívül a többiek is íigy csinálnák. Mert az igazi költő majdnem mindig önmagának ír. önmagának, s ugyanakkor mindenkinek. A legegyszerűbb embernek (éppúgy, mint a legkifinomultabb lélekkel megáldottaknak. És persze időben, térben, a tőle legtávolabbiaknak is. Gondold csak el, többezer éves dolgok ihatnak ránk még ma is. Vagy gondolj Shakespeare-re, Dantéra... Ha 614
