Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 1. szám - SZILÁGYI DOMOKOS EMLÉKÉRE - Cs. Gyímesi Éva: Egy létszimbólum színe és visszája (tanulmány)

vitális, a Világnézeti és a személyiség-értékek összhangja fönnáll, ez a képlet diszharmonikus. Mégis ez vált 'a romániai magyar kisebbség vezető étetesamémyiévé. Holott a történelem tanúsága szerint az ember mindig arra törekedett, hogy szolidárissá tegye ezeket az értékeket. Nem ritka az olyan szélsőséges értékalakzat sem — nevezzük heroikusnak —, amelyben az élet és a függőség elviselése kizárja egymást, és a disszonancia feloldásának útja a gyakran hősi halállal végződő küzdelem. A legáltalánosabb minden esetben az a törekvés, hogy az ember emberihez méltó létének és a nyomasztó külső körülményeknek a feszültségét poQiiíihai harc által szüntesse meg. Hogy ez az alternatíva miért nem vált vagy válhatott reális programmá, annak felderítése nyilván a szociológia és a történetírás feladata.

Tény, hogy az eszmény szerepét itt egy olyan értékalakzat játssza, amelynek lényegi vonása az értéfccsoportok harmóniájának hiánya. Most azt keressük, hogy mi fedte el, írni tette elviselhetővé benne az értékek ellentétességét, olyannyira, hogy nemzedékek egész sorára vonzást gyakorolt. Emlékeztetnék Sziküay Ferenc megfogalmazására: „ebben a 'tragikus helyzetben csak a szellemi értékek igazgyöngye, mely fájdalom által születik, biztosíthatja a megnyugtató katarzist..(kiemelés tőlem). Sziklay rátapint arra a mechanizmusra, amiéiynek szerepe az irodalomban és az irodalmon kívül egyaránt az értékvesztés ellensúlyozása, a konfliktus- helyzetek feloldása. A katarzisfolyamat egy olyan éntékszintváltás, amely a helyzetek, események előjelét a negatívból a pozitívba billenti át, s lélektani hatása megfelel a frusztráció kompenzálásának. Hankiss Elemér érdemes tanulmányt szentel annak, hogy a tragikus feszültség feloldására irányuló .társadalmi elvárás hogyan termeli ki az irodalomban a katarktifcus hatásmozzanat konvencióit, amelyek a legvégzetesabb összeütközések végkifejletét is kíméletessé enyhítik22. Jelen esetben a mű az, ami a kisebbségben élő értelmiségit a szenvedésért kárpótolni látszik. A szóban forgó motívum ennek a katarktifcus hatásnak a meggyőző erejét fokozni igyekszik azzal, hogy a szenvedéssel együtt vállalt alkotó munka eredményét igazgyönggyé esztétizálja át. Számolva tehát a kisebbség teherbírásával, egy olyan értéktudatat táplál, amely az éntékfesziültséget tompítja, úgy, hogy a hamgsúlyitöibb- letet a pozitív pólusra helyezi.

Ez az értékalakzat a diszharmónia enyhítésének egy másik, talán ugyanilyen hatékony, lehetőségét is tartalmazza: azt a közvetítő, egyneműsítő funkciót, amelyet az erkölcsi értékek töltenek be a különböző, jelen esetben ellentétes, értókcsopor- tok kibétótésétoen. A konfliktust ugyanis, amely a függőség mint negatív értékű politikai-világnézeti körülmény és a személyiség önmegvalósításának igénye között van, itt „a szenvedés nemesít” erkölcsi meggyőződése hidalja át. Az úgynevezett „kisebbségi humánum” jellegzetessége lényegéiben az erkölcsi értékeknek ebben a konfli'ktusoldó szerepében rejlik. Ez a [Védekező életfunkció, amelyet a megmaradásnak, tehát az életnek a szolgálatába állít, és amelyet a lemondásért kárpátló alkotás feltételének ás tekint. Éneikül a közösségi etilka tartalma — a nemzetiség és a néptestvériség érdekében való helytállás, áldozatvállalás s;fb. — teljesen általános emberi eszmély lenne. Sajátossága még jobban kitűnik, iha egybevetjük azzal a, mondjuk, „forradalmi buim;ánum”-nak nevezhető értékalakzattal, amelyben az erkölcsi értékek nem a konfliktusok enyhítésére, hanem megoldására összpontosulnak.23

A gyöngylkagyló-imotívum tehát egy éntéktudat modellje. Egy olyan értéktudaté, amelyben nem áll fenn az elvileg szolidáris értékek — az élet, a szabadság és az önmegvalósítás — dialektikus egyensúlya. Az egyik érték felfüggesztésével előidézett feszültséget azonban erkölcsi dimenzióban katarlktifcusan feloldja, és így az eszmény erejével hat. S mint eszmény nem a konfliktus reális megszüntetésének távlatát kínálja, hanem a harmónia hiányának folytonos újratermelését ösztönzi.2,5

52